Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Arató Amália: A játék a modern nyelvtanításban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 351 ban úgy, hogy ne veszélyeztesse a komoly munkát és meglegyen pedagógiai értéke is. Legtöbb formája beolvasztható módszeres tanítási eljárásunkba. A különálló játékokat fel lehet használni például heti egy órában, vagy helyettesítések alkalmával, esetleg kirándulásokon. Kívánatos volna az alsóbb osztályokban idegen nyelvi játékdélutánt csinálni, mely a felsőbb évfolyamokban önképzőkörszerü társulássá fejlődhetnék az élő nyelvi ismeretek fejlesztésére, elmélyítésére és kiszélesítésére. Soha sem volt nagyobb szükségünk arra, hogy a kulturális fejlődés élén haladó népek nyelvét minél jobban elsajátítsuk. Különösen oly kicsiny nemzet, mint a magyar, amelyre nézve nyelvének elszigeteltsége miatt csak a nyugati modern nyelvek tudása teszi lehetővé, hogy az egyetemes haladásban el ne maradjon, s a nemzetek bizalmára, rokonszenvére és megbecsülésére méltó legyen. Ma különösen fontos ránk nézve a modern nyelvek tudása nem csupán kulturális, de nemzeti szempontból is. Külföldön járt kollégáim sokszor tapasztalhatták, milyen meggyőző ereje van a közveten hatásnak, melynek első feltétele az illető idegen nemzet nyelvének biztos tudása. A nyelvtanítás módszere a maga különböző típusaival a tanítás komoly és értékes eredményének igen fontos, de nem egyetlen tényezője. A siker biztosítására igen sok tényezőnek kell közreműködnie. 1. Feltétlenül szükség van olyan iskolakönyvekre, mely a legalsó osztálytól a legfelsőig egységes szellemben, szigorú következetességgel alkalmazza a módszer követelményét. 2. Kívánatos a szemléltetés, aktivitás érdekében a megfelelő szertár vagy műhelyek berendezése, ahol a tanuló nagyrészben maga készíthetné a szemléleti tárgyakat, játékokat. Fúrjon, faragjon, varrjon a tanuló, természetesen az idegen nyelv folytonos használatával és alkalmazásával. Ha ilyen kis műhelyek volnának, megfelelő vezetés mellett egész kis francia miliőt lehetne teremteni az iskolában, hol a tanulók egymással is idegen nyelven beszélnének. 3. Elengedhetetlenül szükséges a modern nyelvtanítás sikere érdekében a nagy létszámú osztályok csoportokra osztása. Egy csoportban a tanulók maximális száma húsznál több ne legyen. 4. Védelmezni kell a tanulót továbbá az iskolai munkamegosztásban a tanárok felcserélésének kedvezőtlen hatásai ellen. Csak az a tanár építhet sikerrel a magasabb osztályban, aki tudja mit rakott le alapokban az alsókban. A tanár személyében való folytonos változás a teljes eredménytelenség veszedelmét rejti magában. Minden nyelvtanítási célnál fontosabb azonban a gyermek egészséges és harmonikus fejlődése. Ezt tekintve pedig legfőbb tényező a tanár maga. „Aki nem viszi bele munkájába egyéniségét“ — mondja Lux Gyula — „a maga egyéni módszerét, aki lélek nélküli utánozója, szolgai alkalmazója az elveknek, az egyik módszerrel sem fog célt érni.“
