Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Hazai irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 339 máskép nem tehetek“ jelenetet megelőző napon, vagy napokban történhetett meg. Ilyen sorsdöntő órák izgalmai között hogyan lehetett volna Luthernek kedve szellemeskedni? Különben is nekünk Luther a pokol kapuit pöröllyel döngető kovácslegény és nem a sikamlós parketten sikamlós társalgást folytató sima modorú francia abbé. A „Török kérdést“ is kellőleg megvilágítja. Felelős-e a reformáció hazánk török uralom alá jutásáért? Éppen nem Európának politikai egységét és a törökellenes általános koalícióra való alkalmas voltát a nagy francia—Habsburg versengés semmisítette meg. Ezért volt V. Károly a katolikus világ ,,elsőszülött“-je olyan jéghidegen közönyös a magyarországi török kérdésben. És az „igen keresztyén“, vagyis katolikus francia király, a pápa szövetségese egyenesen utasította a törököt hazánk megtámadására. Luther sürgette a török ellen való közös fellépést. Ha ráhallgatnak, ma nincs Trianon, de van integer Magyarország. Igen érdekes a Luthernek vvitten- bergai magyar tanítványai útján való eleven hatásáról szóló rész. A magyar Lutherről, Dévairól, Révész Imrével egyezően, de vele polemizálva is, kimutatja, hogy nem nevezhetjük a magyar kálvinizmus megalapítójának. A könyv jegyzeteiből is következtetve, igen alapos kútfőkutatások útján készült. Stílusa eleven és komoly és magyaros. A sajnos, nagyon kicsi protestáns egyháziörténész-táborkarnak - e munka után következtetve igen értékes gyarapodását remélhetjük doktor Sólyom Jenőnek, a budapesti evangélikus gimnázium lelkes vallástanárának személyében. A szép kezdetnek szép folytatását méltán várhatjuk tőle. Budapest. Szige.thy Lajos. \iijfv József Teljes may var nyelvtan kérdés-felelet formában. Debrecen, 1933. 103 lap. Minden új kezdeményezést örömmel üdvözlünk, ha jobbat, praktikusabbat akar adni. Nagy József szeghalmi tanár kis nyelvtana több szempontból is figyelmet érdemel. Először is olcsóbb, mint bármelyik tankönyv s egymagában a középiskolák I., II., III. osztályának anyagát sűríti össze szerencsés módon, circa 103 oldalon. Könnyen áttekinthető és három könyvet igyekszik pótolni egyszerre. Másik újítása pedig az, hogy visszakanyarodik modern, de sokszor erőltetett és méregdrága tankönyveinktől a régi metódus felé és katekizáló módon fut keresztül a magyar nyelvtan meglehetős tágas labirintusán. Van ennek a módszernek sok előnye, de hátránya is. Előnyös, hogy az átlagos diák számára sem okoz különös megerőltetést a betanulása, de hátránya is van, mert a léleknélküli megoldás leggyakoribb következménye az szokott lenni, hogy ha a tanulónál nem az általa betanult kérdés formájában érdeklődünk, egyszeriben cserbenhagyja minden tudománya. Azzal az eljárással, hogy minél rövidebbre vonja össze anyagát, a legégetőbb követelménynek kíván eleget tenni, a túlterheléstől igyekszik megóvni a tanuló ifjúságot : azonban a túlságos rövidségre való törekvés árnyékaként ott kísért nála is a nehezen érthetőség, a homályosság, ami annak a következménye, hogy a szerző nem hoz fel kellő számú példát, néha meg semmit se, megállapításainak indokolására. így pl. ezt mondja : „A k többesjelet alkalomadtán olyan szók végére is odateszi (a beszélő), amelyeket még sohasem mondott többes számban, mert egyéb szavakat már használt többesben.“ Szeretnénk látni egy példát legalább, mert így hatástalanná válik számunkra kijelentése. Vagy az ősi finn-ugor eredetű rokonságot bizonyító legősibb szavakra hivatkozik, de nem említ egyet sem. Ennek a hiánynak a pótlása a tanárra vár. Rendben van, de mi történik akkor, ha az illető magántanuló és nincs
