Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Hazai irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 337 jelentőségét nem domborítja ki kellőképpen, de most kevesebb joggal és panasszal tehetjük ezt, mert a katolicizmust sem állítja előtérbe. E téren általán nagy mérsékletet, részrehaj lat lanságot és hűvös történetírói tárgyilagosságot tanúsít, sőt a tudományt és iskolát illetően teljes dicsérettel említi, hogy „ezen a téren mindegyik prot. felckezet nagyot alkot a múltból átvett, nagyszerű iskoláinak fenntartásával és modernizálásával“. (344. 1.) Egy helyt azt írja, hogy „Debrecen főiskolája évtizedeken át nem tartott lépést a nemzeti fejlődéssel (érti a múlt század első évtizedeit) : körötte gyűltek össze a Kazinczy törekvéseit gátló, az ósdihoz ragaszkodó értik, benne érezte magát rosszul egy Kölcsey Ferenc és ő távolította el, formális dolgokat túlbecsülve, Csokonai Mihályt“. Itt közkeletű felfogást hangoztat, de ha a dolgok mélyére tekintett volna, nem ítélte volna el így egy pár sorban Debrecen nevelését és konzervativizmusát. Debrecent sokkal elmaradottabbnak és a haladástól irtózóbbnak rajzolta pl. a vele nem szinpatizáló Kazinczy, mint amilyen valóságban volt — a- korhoz viszonyítva. Glasz Jakab is csak külsőleg ismerte kollégiumát, de nem annak belső szellemét és hatását, amikor pálcát tört felette (L. Kornis Gy. : A magyar művelődés eszményei. I. k. 330. skv. 1.) Sokat lehetne Debrecen védelmére felhoznom, amire itt nincs tér. Csak kettőt említek tehát, hogy t. i. : 1. abból az ósdi kollégiumból, mely azonban e korban virágzását élte^ került ki a későbbi magyar közéletnek, a nagy reformkorszaknak nem egy nevezetes embere és hogy 2. a híres szabadságra nevelő mesterrel, Rousseauval szóljunk, „szép jelszó, hogy űzzük ki az iskolából a kényszert és keserűséget, de az életből nem lehet azokat kiűzni, mert ott ezerféle baj és vesződség veszi körül a gyermeket és ifjút, tehát az iskolában is szükség azokra ránevelni a gyermeket“. Hogy a debreceni diákok nem voltak az utolsók e korban sem, a Kornístól idézett angol Miss Pardon bizonyítja : „Nem mondom írja •—, hogy a debreceni tanulók dandyk, vagy hogy elegánsak, de állíthatom, hogy semmiesetre sem olyan orcátlanok, mint sok oxfordi és cambridgei diák, sem nem olvan faragatlanok, mint a német bursok.“ (I. m. I. k. 514. 1.) A Csokonai eltávolításában is, ha ismerjük alaposan a tényeket, nemcsak az iskolát állítjuk bűnbaknak, hanem elsőrenden magát a költőt kell hibáztatnunk. A kötet végén felsorolt kútfő- és forrásirodalom ezúttal is tanúskodik arról a nagy eruditióról, amellyel Szekfű munkáját végezte. Sajnos, a szellem- történetnek itt is mutatkozik egy hátránya a pozitív-történetírással szemben. Miután nem adatközlésre és időrendi események előadására, hanem nagyvonalú szellemfejlődés feltüntetésére, tipikus jellemzésekre és irányvonalak meghúzására törekszik, nem csinálja, mert nem is csinálhatja, a régi apparátus szerint való pontos forrásutalásokat, hanem egyszerűen rámutat a kútfőkre, ami a kritikai ellenőrzés csaknem lehetetlenné teszi és a feldolgozásban az író egyéni szabadságának tágabb teret enged. Most már azonban, hogy Szekfű nagy művét befejezte, látjuk, hogv milyen jelentőség?, van a szellemtörténetnek, minden hibái cs hiánvai mellett is, az állami és nemzeti életben. Ezzel a nevelésnek is számolnia kell. A szellemtörténet is hovatovább okul, tisztul és fejlődik s eljő az idő, amikor az iskolai tanítást teljesen is eszerint lehet végezni. Többen már sürgetik is ezt. Kár volna azonban az eddigi történet- tanítással egyszerre szakítani és egy még kezdeti stádiumban levő, nem egészen kiforrt, történeti irányra és módszerre térni át. Ennek a kérdésnek még érlelődnie kell, de már komolyan kell vele foglalkozni. Cegléd. . S. Szabó József. A késmárki evang. líceum története. Régebben a magyar uralom alatt természetesen magyarul Palcsó, ma a cseh uralom alatt németül Liptdk tanár írta meg 400 éves nagy múlttal dicsekvő történetét. Fennállásának 400 éves fordulóját ezévi június végén ülte meg lélekemelő ünnenségekkel. A jubileum csonkahazai útegyengetője Pazar Zoltán bíró volt. Ma németnyelvű reálgimnázium. Dréhr csehszlovák iskolapolitikája miatt evangélikus jellege veszedelemben forog ; azért mégsem érte az eperjesi kollégium tragikus sorsa, mely ma úgyszólván teljesen megsemmisült. Derékban törték meg a
