Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Igmándy József: Néhány szó a növénytan középiskolai tanításáról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 331 meglehetősen a stagnálás állapotában él ; ami új megfigyelés és új eljárás benyomását keltette, az tulajdonképpen szomszéd és rokon munkaterületek és közösségek indítványainak és eredményeinek az átvételében mutatkozott. Maga az ankét összehívása azt igazolta, hogy a pedagógia iránti érdeklődés a szakkörök szellemi területéről kellő pártfogás és aktív munka híján mintha a nagyközönség körébe menne át. Az a résztvevő, aki a valláspedagógia elméletében otthonos, örömmel állapíthatta meg, hogy ez a különölt munkaközösség ma sokkal elevenebb, akcióképesebb, az életet jobban látó és szükségleteit, indítványait igénybevevő, mint a pedagógiának egyetemes munkaközössége. Nem hallgathatom el azt az egyéni s ezért bizonyos mértékben nem szerencsés megjegyzésemet, ami ezen az értekezleten egy régen elfeledett emlékemet újította fel. Másfél évtizeddel ezelőtt mint tanítóképző-intézeti helyettesítő tanár kellő igyekezettel próbáltam a pedagógia tudományának elméletébe és gyakorlatába beletemetkezni, s fáradozásaim összes elismerése csak az volt, hogy a papok nem érthetnek a pedagógiához. Az ankétről pedig azzal az élménnyel távozott el valamennyi résztvevő, hogy a pedagógia ma legfontosabb kérdéseiben a tanítóképző-intézeteket reprezentáló s itt nem említett előadó a legkevésbbé tudta az erkölcs-és jellemnevelés kérdésével kapcsolatban mondanivalóit megtalálni, viszont papok és paptanárok mutatták meg magukat olyanoknak, akik a pedagógia minden nemes törekvésének hívatásos katonái. Budapest. H. Gaudy László. Néhány szó a növénytan középiskolai tanításáról. A geológiát kivéve, egyetlen egy természettudomány sem részesül olyan mostoha elbánásban a középiskolai oktatás keretében, mint a növénytan. A Klebelsberg-féle reform előtt a IV. osztályban heti három órán tanítottuk, illetve tanultuk. A tananyag óriási volt s még ezenkívül ide voltak beszorítva a szükséges chemiai ismeretek is. A rendszertanba felvett temérdek faj és család tudományos neve a tanulók 90%-ának rémévé tették a növénytant. A tanügyi reform a helyzeten némileg javított. A chemiai alapismereteket a IV. osztályban kapják a tanulók s tantárgyunk felkerült az V. osztályba, heti három órában, a feldolgozandó anyag — elsősorban a rendszertan — csökkent. Ez a helyzet a reálgimnáziumban. A gimnáziumban ellenben az óraszám is csökkent 3-ról 2-re. Hogy a gimnáziumok heti két óráján hogy lehet elvégezni azt, amit a reálgimnáziumok heti 3 óráján éppen csak hogy el lehet végezni, azt én nem tudom, csak a gimnáziumokban tanító kartársaimtól hallottam erről egyet- mást. Pedig a növénytan megérdemli az alapos tanítást! Egy ter2*
