Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Igmándy József: Néhány szó a növénytan középiskolai tanításáról
332 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mészettudomány sem tudja úgy megszerettetni a tanulóval a természetet, mint éppen a növénytan. Mint általában a természettudományok, úgy a növénytan tanítása akkor lehet igazán eredményes, ha mindent, amit csak feldolgozunk, be is mutatunk. Az általános rész, de különösen a physiologia tárgyalásánál ez igazán nem ütközik semmi nagyobb nehézségbe. Pár fillérért olyan készülékeket állíthatunk elő, amellyel minden lényegesebb élettani jelenséget bemutathatunk. A két szalmaszálból és egy kartonpapírosból összeállított auxonometer, az ócska ébresztő-óra, amivel úgy a heliotropizmus, mint a geotropizmus kiküszöbölhető stb., mind olyan készülékek, amelyeknek kezelése semmi nehézséget nem okoz. Sőt a tanulók is kedvet kapnak arra, hogy azokat a kísérleteket, amelyeket bemutattunk, otthon is megcsinálják. A nagyobb nehézség a rendszertan tanításánál kezdődik. Természetesen az lenne az ideális, ha minden növényt a természetben mutathatnánk be, de hát ez érthető okokból lehetetlen. Nem marad más hátra, mint szárított példányok bemutatása. Azonban a bemutatás, akkor igazán gyümölcsöző, ha a feldolgozandó növényeket a tanulók kezébe is adhatjuk, hogy nézzék meg a kis kézi nagyítójukkal, boncolják fel a virágját esetleg egy munkatanítási órán dolgozzák fel, A szertárak gyűjteményében van ugyan két-három példány, ami azonban nem elég, no meg ezeket nem is adhatjuk a tanulók kezébe, hogy alaposan megvizsgálják. Meg lehetne tennünk azt, hogy az előző évben minden kiszemelt fajból szárítanánk annyi példányt, hogy legalább is minden két tanulónak jusson egy-egy. Ez azonban a tanárra olyan munkát jelent, amelyre egy kollégám sem vállalkozna. Sőt még magam sem. Nem is szükséges ezt a tanárnak csinálni, mert elvégzik maguk a tanulók is, A tavaszi kirándulásokra necsak az V. és VI. osztályosokat vigyük, hanem a IV. osztályosokat is. Mivel az V. osztályosok növényt gyűjtenek, az ifjúkorban meglevő utánzó és gyűjtő ösztön felébred a IV. osztályosokban is s rendesen anélkül, hogy felhívnánk őket, gyűjteni kezdenek. Már most egyéb nem szükséges, mint a gyűjtést helyes irányba terelni. Természetesen elsősorban, sőt inkább csak azokat a növényeket gyüjtetem be, amiket fel fogunk dolgozni. Az év végén aztán felhívom az osztályt, hogy a gyűjtést a nyáron ia folytassák. Ilymódon őszre egész szép gyűjteményük lesz. Mindez anyagi megterheltetést nem jelent a tanulóknak, mert növényeiket ujságpapírosban szárítják, ujságpapírosba csomagolják, vagy arra ragasztják fel. A tehetősebbek természetesen szebben is kiállíthatják, A gyűjteményeket november hó folyamán beszedem. Ősszel nincs szükség rá, mert az ősszel virító növényeket természetben ia bemutathatjuk, azután pedig az általános növénytan tárgyalása következik. Ahány gyűjteményt beadtak, annyi cédulát készítek (írógépen vagy más módon) minden egyes begyűjtött tárgyalandó
