Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - H. Gaudy László: Pedagógiai konferencia 1933-ban
330 PROTESTÁNS tanügyi szemle lentése az : csak pedagógiai egyéniséget szakad megtenni igazgatónak. Egy római katolikus egyetemi teológiai tanár, aki Förster híres pedagógiai könyveit részben magyar nyelven is propagálta, ma már azt állítja, hogy Förster pedagógiája vallásilag légüres térben mozog. Nyíltan beszélt a történelem és irodalom olyan átértékeléséről, mely a jellemnevelésre jótékonyan hatna. Egy vidéki egyetem pedagógia-tanára a nevelő egyénisége mellett a növendék egyéniségének analízisét hangsúlyozza. Megállapítja, hogy a pedagógusok részéről kevesebb a bizalom a pedagógia iránt ma, mint régen. Javasolja a tanárjelöltek szelekcióját, útal arra, hogy maguk az egyetemi tanárok sincsenek meggyőződve a pedagógia hasznáról és az individuál-pszichologusok és pszichoanalitikusok pedagógiai betörései ellen óhajt harcot folytatni. Az egyik hölgy-pedagógus, aki a népgondozás kérdéseit fejtegette, utalt arra az érdekes tényre, hogy a munka szerepét és jelentőségét máma nem tudják a gyermekeknek megtanítani. Illusztrációként mondta, hogy „homlokod verejtékével keresd meg kenyered“ ez a kifejezés ma a gyermekek előtt rejtély. Egyik református főigazgató a gyermekek és ifjúság túlterhelésével szemben azt az indítványt tette, hogy a tanítás kerete a jövőben következőkép alakíttassák át : délelőtt 8—12-ig negyven perces órákkal végezze el tanulmányi prcgrammját az iskola és 12—1- ig mindenféle ifjúsági egyesületi tevékenység is bonyolíttassék le. Ő hangsúlyozta ugyancsak azt, hogy a jellem- és erkölcsnevelés szempontjából leghatásosabb az lenne, ha a tanítás minden tárgyban a cserkészcsapat szellemében végeztetnék. Az egyik r. kát. paptanár az elzüllött gyermekek megmenthetése érdekében még a hipnózis igénybevételét is elfogadhatónak tartja. Egy tanítóképzőintézeti igazgató azt ajánlja, hogy tanárjelöltnek csak az vétessék fel, aki cserkész volt ; úgy látja, hogy az egyetemi ifjúság erkölcsi tekintetben nem megállapodott. Egy jellemes ifjú értékében az eredményt tekintve minden tanárnak kell osztozni, itt mutatkozik meg az igazi pedagógus szerénység a szaktanár eredményt hajszoló speciális munkájával szemben. A nevelésben ne a tananyag legyen a fontos, hanem a gyermek. Az iskolában ne csak a lelkész legyen vallásos, hanem minden tanár. A lényegtelenebb hozzászólások ezeken a megjegyzéseken kívül körülbelül ismételgették a nevelő személyisége, a tanár példaadása, a gyermek szociális helyzete stb. problémáját. Örömmel állapítjuk meg, hogy mind római katolikus, mind protestáns részről erősen hangsúlyozták a hitoktató és vallástanár munkájának jelentőségét. E szűkszavú bemutatásból talán csak az vehető ki, hogy milyen körben mozgott az egész értekezlet. Az egyéni reminiszcenciák és elmélkedések az elhangzottakon kívül azonban többet és egyebet is mondanak. Először is azt, hogy úgy látszik, a bölcsészeti fakultáson éppen olyan kevéssé értékelt szerepe van a pedagógiának, mint sok teológiai fakultáson a gyakorlati teológiának. Azt is megállapította a hallgató, hogy a pedagógia tárgyköre, élete, eredményessége
