Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Nánay Béla: Az új tanár
328 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Ide tehát részint olyan tanár illik, aki az előző szakasz konkrét munkáját elmélyíti, egyénileg pedig a legerősebb, elhatározó hatást fejt ki, a jelentkező ösztönöket etikaivá szublimálja, a relatív anarkiát az autonom erkölcsi felé irányítja. Tekintély, parancs itt nem biztosítják a sikert. Az orvos türelme, megértése szükséges, az intuitív ember tapintata, amely megelőzi, nem megtorolja, e kor kilengéseit. A nevelő, a szociális és a vallásos típus felel meg e szaknak, ha egyénileg is alkalmas. A tanárok száma még itt is minél kevesebb. A VI. osztályt még a pubertás utórezgései nyugtalanítják. Kaotikus kor, melyben a szabadságvágy, az önértékelés, egoizmus erősödik, melyben a tagadás lelkesedésbe, a bizonytalan keresés cél- tudatosságba lendül. Értelmileg a logikus felépítés, elvont irányú gondolkodás erősödik. A nevelő, a szociális típus, mint mindenütt, itt is megfelel, de itt már hangsúlyozni kell a szaktudást, sőt a tanítási eljárást is, mert ez a kor már bírál. A VII—-VIII. osztály a lehiggadás kora. A logikai érdeklődés sok irányba ágazik, művészet, tudományok, filozófia, vallásos kérdések felé, kialakul a specializálódás. Frissen, tudatosan fogadják, sőt várják a szélesítő és megtermékenyítő hatásokat a tanulók. Egyéniségük megállapodáshoz közelít, sokféleséget mutat. Erkölcsi- ségük — mint szellemi életük is — kritikával él, a szabadon elfogadott tekintély után igazodik. Irányíthatók a teljes szabadságra, ha előzőleg helyesen vezetettek voltak, önként tenni azt, amit tenni kell. Az egyéniségek differenciáltsága miatt a tanárok száma nagyobb lehet, hogy minden típus megtalálja a megfelelőjét, mert nincs olyan egyetemes egyéniség, amely valamennyinek megfelel. Itt hasznosítható az elméleti és esztétikai típus is. Ezek átlag érvényesek mind a fiú, mind a leányiskolákra. A leányiskoláknál azonban arra is gondolni kell, hogy a személyes összbenyomás el nem hanyagolható tényező. Meg kell tehát teremteni a nevelés alapját a pszichikai kapcsolatot a tanár és az osztályok közt, hogy a nevelés célba érjen : tervszerű fokozatossággal eljussanak a tanulók a konkrét érdeklődéstől a logikai absztrakt érdeklődésig, az egoizmustól és tekintélytől felszabaduljanak a szolidaritásra és önállóságra, közben azonban a tanári munka ne szóródjék szét, hanem optimálisan hasson. Nálunk az Új Iskola vezette be ezt a beosztást ; ott „minden fejlődési fokozattal olyan tanító-egyén foglalkozik, aki mint típus, lelki minősége szerint legközelebb áll az illető fejlődési fokhoz“. Sőt a felmenő rendszer helyett egy évtizedig is foglalkoznak a típusokkal parallel osztállyal. A tanár az iskola centrumába kerül. Ez azonban követelést hoz magával. A tanár közlő tanszemély volt. Működése az iskolából kiirányult, mint szaktudós, szépíró, művész, társadalmi (sokszor csak társasági) lény, politikai személy akart érvényesülni; közben kissé le is nézte az iskolát. Az értesítők gondosan beszámolnak erről, a tanárok irodalmi, tudományos és társadalmi munkássága címen.
