Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Nánay Béla: Az új tanár
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 327 távolságban él tanítványai fölött. A vallásos — nem felekezeti és forma-egyházi értelemben magasabb ideál-cél felé vezeti a tanulókat. A szociális lehajol a gyermekhez, benső gyöngédséggel irányítja, hogy a jövő társadalom értékes tagjává váljék. A politikus ez már nem is tanár. Fernere tekintély típust és ennél jóval értékesebb intuitívet ismert fel. Más beosztás szerint van uralkodó típus, mely attól kap erőt, ha a neveltben rezonálásra talál. Belső szükségesség hajtja, hogy másokat vezessen. A nevelő típus ,,a betegeknek van orvosra szükségük“ elven áll, odaadó szeretet izzik benne. Az apostol típus, amely gyakran zélótaságba téved, életideált követ, de mind magát, mind a tanulót eszköznek tartja, van benne valami az uralkodó és a nevelő sajátosságaiból is. A három beosztás meglehetősen keresztezi egymást, csupán a megnevezés változik. Viszont típus- beosztások csak, a valóságban variációk vannak. A tanár típusok megállapítása a középiskolában szükséges, hogy ennek alapján történjék a beosztásuk, amelynél eddig a tantárgy, vagy külső szempont döntött. De ez nem elég már. A középiskola idején megy át a tanuló fejlődésének három nagy szakaszán : a gyermekkorból ott lép ki, éli át vihar-zónát, a pubertást, érik ifjúvá, alakítja ki életértékeit. Terjedelemben és súlyban tehát a középiskola megelőz minden más iskolát. E fontosság szerint kell felépíteni a belső életét, figyelemmel a fejlődés ritmusára. Nem szabad a tíztől tizennyolcig terjedő életszakaszokat egybe skatulyázni tanulásban, viseletben, szabályokban. Még a tanárokat is hozzá kell mérnünk. A cél az egyéniségre szabott iskola ; ezt még a csoport tanításnál sem téveszthetjük szem elől. Mivel azonban egy-egy fejlődési szakasznak megvannak a tipikus sajátosságai, ezek alapján állíthatjuk párhuzamba a tanárt és az osztályt. Minden osztályban más feladat vár elvégzésre, más tanári egyéniség alkalmas rá. Az I—II. osztályban a tanuló még gyermek, konkrét, gyakorlati az érdeklődése. Erkölcsisége heleronom, a tekintélyt utánozza, jelentékenyen nevelhető, különösen érzelmi motívumokkal. Itt még az osztálytanítás volna helyén : egy család egy fővel. A szakrendszer idején a lehető legkevesebb tanárt kell beosztani, az egyöntetű hatás kedvéért; lehetőleg olyant, akiben erős az anyai-apai beállítottság, gyakorlati készség. Érre alkalmas a szociális, vagy a nevelő típus. A III—V. osztályt egy típusba sorolhatjuk ; ha eltolódások vannak, a harmadikat az első csoporthoz számíthatjuk ; ehhez pedig a VI. osztályt; bár ez, főként a második félévben, már leválik. Az elvont gondolkodás kezd fejlődni e korban, de a konkrétumtól nem lehet eltávolodni, mert a tanulók jelentős százaléka végig hozzátapad. Azonban a szintetikus készség fokozatos erősödése lehetővé tesz általános törvényeket, logikus rendezéseket. A nevelhetőség csökken, a pubertás izgalmakkal színezi e szakaszt, gyöngíti az akaratot, kihozza az asszociális ösztönöket. Viszont mindennek az ellentéte is felvetődik, erős társulási ösztönnel, amely hasznosítható.
