Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
28 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tetei kellene egymás iránt tanusítaniok, egymás hibáit nem a nagyközönség előtt tárgyalniok, hanem egymás közt kellene elin- tézniök. A Protestáns Szemle októberi számában Imre Sándor „Az ifjúság és a mai élet nagy kérdései“ c. előadását közli, melyben az ifjúság lelki világának egységét megbontó iskolánkívüli tényezőkről szellemes összefoglalást találunk. Reánk is tartozik néhány megjegyzése. Az iskola nem vezette kellően az ifjúságot a mai élet megértésére, mert a történelemben 1848-on, irodalomban Arany Jánoson túl alig haladt, a földrajzoktatás alig adott egyebet száraz adathalmozásnál és „éppen az ú. n. művelt középosztály iskolájában... sohasem folyt oktatás a társadalmi és közgazdasági kérdésekről... így van aztán, hogy minél jobban teljesítette a középiskola azt a kötelességét, hogy önálló gondolkodást fejlesszen az ifjúságban, az iskolából kikerülők annál inkább megérezték ezeket a hiányokat“ (512.1.). Nem tudjuk, vájjon Imre Sándor a tanterv hibáit akarja-e itt megróni, vagy pedig mellékesen rá akar mutatni arra is, hogy a középiskolai tanárság micsoda hallatlan erőfeszítéssel igyekszik a meg nem felelő tanterv és az élet közötti űrt a maga személyes munkásságával pótolni. Mindenesetre jól esett volna, ha a földrajz-irodalom és történelem tanítását illetően a gyakorlatban egy kicsivel több lelkiismeretességet a gyermekkel szemben szeretetet és segítő készséget tételezne fel a középiskoláról. Ha már említette a középiskolát, egy enyhítő mondata jól esett volna. A novemberi számban Németh Lászlónak egy eredeti szempontú Arany tanulmánya és Áprily Lajos verse érdekel iskolai szempontból is. A tanítóképzőknek különösen sok tanulságot szolgáltat az októberi és decemberi számban Hódossy Béla és Árokháty Béla közt a „Magyar Református Kántorkönyv“ körül kifejlődött polémia. A decemberi számban S. Szabó József tartalmas méltatásban szól a Protestáns Szemle eddigi munkájáról. Mi a magunk részéről vele egyetértőén valljuk, (már régebben éppen lapunk hasábjain céloztunk erre), hogy a Protestáns Szemle értékét vallásos vonatkozások kiemelésétől nem féltjük, de veszedelmesnek látnok, ha túlnyomóan szépirodalmi jellegű lappá óhajtana átalakulni. Éppen ezért rendkívül örvendünk, hogy az újabban megjelent számok novellák helyett meditációkat hoznak. A Szemle szerkesztése rendkívül gondos ; nem hallgathatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy minden protestáns iskola számára az előfizetést kötelességnek, a tanárokra nézve a Szemle olvasását okvetlenül szükségesnek tartjuk. S. B. A Kisdednevelés utolsó számai Brunszvick Teréziáról közölnek neveléstörténetileg érdekes adatokat. Pestalozzinak stanzi munkásságáról szóló levelei ugyancsak a neveléstörténet számára jelentős közlemény. Feltűnő, hogy ilyen vonatkozású adalékok középiskolai irodalmunkból utóbbi időkben szinte teljesen kiszorultak s az óvodai -és elemi iskolai folyóiratoknak kell a hiányt pótolniok.
