Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Nánay Béla: Az új tanár
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 336 ban választanak ki anyai, vagy apai hajlandóságuk alapján. — Wells a Halhatatlan tűz című regényében mutatja be a tanárt, amilyennek lennie kell s ajánlja regényét „mindenkinek, aki tanít e földön“. - Rugg a nizzai nevelésügyi kongresszuson pedig azt a tételt formulázta, hogy a XX. század a nevelő százada lesz. A tanárlélek kutatás tehát útra indult, mint a tanítás döntő kérdése. Jelentősége nő, amint a könyvtanítás a boszorkányok és egyéb rossz emlékek sorába hullik. Naiv próbálgatások a tanulók megkérdezésével akarta a kérdést megközelíteni. Bizonyos pozitívumok és tanulságos negatívumok így is adódnak, de a megoldásnak más útjai vannak. Lengyelország például miniszteri oktatókat állított be, akik tárgyuk speciálistái, laboratóriumokat teremtett a legjobb módszer kísérleti megállapítására, de tovább is ment : pszichológiai tanfelügyeletet szervezett a tanári erősségek, gyöngeségek, zavarok megfigyelésére és feldolgozására. A kutatás azonban másutt is számos területen és több irányban folyik. Bizonyos eredmények már vannak. Ezek alapján alakul ki a tanár képe. A tanár művész, aki alkot, a legfinomabb anyagból hozza ki a legszebb műalkotást : a harmonikusan fejlett, szociálisan aktív embert, aki autonom cselekvő és gondolkodó ; együtt dolgozik a közösséggel, hogy jólétét, morálját, lelkivilágát emelje, de ha kell, a környezettel szemben is megáll. De számára az anyag több, mint a holt művészeté, mert ez anyag él, ez az érték. Nem kívülről közelít hozzá, hogy a maga képére formálja, mint a lélekfaragó gyárak dicsekszenek, hanem intuícióval, belülről ismeri meg. Megérzi, hogy az irracionális gyermek számára mi fonto's, mire van szüksége, mik a sajátos törvényei, aktív erői; hogyan indíthatja meg a lelki élet dinamisát; látja előre a cselekedeteket, teirányítja azokat a jövő társadalom vonalába. Tehát a növendék nem tárgy, akihez kívülről fűzünk előre elfoglalt álláspontból megfigyeléseket, hanem parallel élet. Színész is a tanár, mert bele kell élnie magát az osztály kollektív leikébe ; ennek utasításai szerint más lesz minden osztályban. De ez több, mint a színész levethető szerepe, mert a környezetre reagáláson keresztül is állandó életteljességet mutat. Spontán adja át tanítványainak kozmikus életgazdaságát, hogy magánál magasabbra vigye őket. Hogy vonatkozásba hozza a gyermeket a környező világgal „rávezeti a gondolkodást és megérezteti, hogy egy és ugyanazon élő drámában szereplünk a rénszarvas vadásszal s az egyptomi pappal együtt, Caesar katonáival és Spanyolország alkhimistáival és semmi sem halott és semmi sem idegen“. Végül is a tanár derűs, játékos kedvű ; szereti tanítványaiban az egész emberiséget, de van benne felülemelkedő beállítottság is. Ezek általános vonások. A részletesebb analízis megállapította a főbb tanár típusokat. Dőring ötöt különböztet meg. Az esztétikai a tanítványaiban formálásra szánt anyagot lát, a maga hatásában gyönyörűséget talál. Az elméleti áll a régi iskolához legközelebb ; tudást közvetít, önálló gondolkodásra treníroz, de személyileg hideg
