Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Horváth Károly: Ki, mit rajzoljon a természetrajz-órákon?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 323 szerint ezeknek az a hátránya, hogy a munkát mechanikussá teszik, inkább arra valók, hogy a figyelmet koncentrálják. A természetrajz-órának sohasem szabad szabadkézi rajz-órává lenni, csupán a szabatos megfigyelésre és formaelemzésre szabad szorítanunk a tanulókat. A tanár kérdésekkel szoktassa, szorítsa erre a tanulókat. Ezért ne adjunk általános kérdéseket, hanem : „Milyen ennek vagy annak az alakja ? Milyen a színe ? stb. Először a szín ragadja meg a kis gyermekek figyelmét, csak azután az alak. Mindig az egész osztályhoz intézzük a kérdést, de csak egy feleljen. Jó, ha előzőleg ujjunkkal megmutatják a levegőben a rajzolandó vonalat, s csak azután kezdenek rajzolni, egy a táblánál, a többiek a helyükön. A táblán levő rajzot megbírálja az osztály, s mindjárt kijavítják a hibákat is. Ezzel elkerüljük a torzrajzokat. Ezek a rajzok esztétikailag nem lesznek ugyan szépek, de feltétlenül helyesek. A tanulók táblarajzai tehát alsófokon bizonytalanok és szögletesek, szükséges azért, hogy a tanár végül világos, tiszta rajzot adjon eléjük. Ezt a mintaszerű rajzot utánozzák, amikor a tanulók füzetükbe rajzolnak. A füzet négyzetalakú legyen, különben hamarosan szamárfüleket kap. Szoktassuk rá a tanulókat arra, hogy ezt a füzetet tankönyvnek tekintsék, tisztán tartsák, otthon bele ne firkáljanak. Azt, aki otthon hagyja, felelősségre vonjuk, a hanyagokat megbüntetjük. A dicséret és kitüntetés, elismerés jobb ösztökélő eszköz, mint a korholás, büntetés, azért gyakran nézzük át a füzeteket. Színes ceruzáikat faragják ki a tanulók, hogy tisztán, világosan tudjanak rajzolni. Minden ábra fölé és alá írják alá pontosan a tudnivalókat. Ebből az következik, hogy a természetrajzi rajzfüzet nem lehet máról-holnapra szóló értéktelen lim-lom, hanem a tankönyv hasznos kiegészítője. Míg a természetutáni rajz produkáló, teremtő tevékenység, a falitábla képeinek utánrajzolása csak reprodukáló (utánzó). A lerajzolás nem a természeti formák helyes felfogására szolgál, hanem a már felfogottak beemlézésére. Ezért helyes, ha az óra végére hagyjuk a lerajzolást. A növények lerajzolása sokkal egyszerűbb, mint az állatoké. Némi nehézséget okoznak a diagrammok, azért kívánatos volna Schoenichen szerint, ha a rajzfüzetek már előrajzolt 3—4 5-ös diagramm-vázlatokat tartalmaznának. Heimbach és Leiszner kísérlete, hogy t. i. szögletes diagramm-vázlatokat rajzoljunk, nem mondható sikerültnek. A rajzfüzet híven mutassa a tanítás menetét, minden órán új lapra dolgozzanak. Ne engedjünk kicsiny ábrákat rajzolni, hanem szép, nagy és világos képeket. Nem kell mindent másolni, amit a tanár a táblára rajzol, főleg olyan ábrákat nem, amelyek a tankönyvben is megvannak. Az állattanban van némi gyakorlatuk a tanulóknak a rajzolás terén. A gyermek is, akár csak a vad népek, jobban érdeklődik a hangot adó, mozgó állat iránt, mint a látszólag élettelen, néma növény irányában és nem azt rajzolgatja, ami könnyű, hanem a mi tét
