Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Horváth Károly: Ki, mit rajzoljon a természetrajz-órákon?
322 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tanár is jó hasznát veheti bonyolultabb rajzoknál. Eppler azt ajánlja,, hogy száraz, fehér krétával rajzoljuk le előre és töröljük le szárai szivaccsal, akkor már elég nyom marad vissza a táblán. Feltétlen kelléke azonban ennek : a tábla tisztasága. Hogy a tábla tiszta legyen, előbb száraz kendővel töröljük le róla a krétát, azután mossuk le szivaccsal, utána megint tiszta száraz ronggyal szárítsuk le. Arra kell törekednünk, hogy a rajzot a tanulók a hátsó padokból is jól lássák. Különösen a kék- és ibolyaszínek látszanak nehezen. Ha két párhuzamos vonalat kell húznunk, vájjuk ki a krétát hosszában késsel. Ha a két párhuzamosnak egymástól messzebb kell lenni, akkor szorítsunk az ujjaink közé két krétát, úgyhogy egy mozdulattal két vonalat tudjunk húzni. Mikor nagyobb síkot akarunk ábrázolni, keresztbe vegyük kezünkbe a krétát, mire egyenletes síkot kapunk. Ha állandó rajzot akarunk, olajkrétával rajzoljunk sötét csomagoló papirosra, vagy fehér hengerpapirosra. Ezen módszerek által a gyermek figyelmét is neveljük, megfigyelőképességét rögzítjük, amely alapja minden magasabb szellemi tevékenységnek. Mikroszkópiumi készítmények rajzolásánál a fentiek szerint is járhatunk el. Ha a tárgy kicsiny, ami igen gyakran megesik, akkor a nagy faliképről megmagyarázzuk, megértetjük és csak azután rajzoltatjuk a vázlatot. Ha nincs képünk valamihez, akkor azt rögtön rajzoljuk le, mert a puszta szó vajmi keveset ér. Ha olyan kisebb állatokat rajzolunk, amelyeket ők is ismernek, segítségül hívhatjuk az ő emlékezetüket. Az órát egészen mozgalmassá tehetjük, amikor ismétlünk, s azt le akarjuk rajzoltatni. Pró- bálkoznak-próbálkoznak, de a legtöbben semmit sem hoznak ki. Ekkor eléjük tesszük az élő példányt, s csak akkor, ha az nincs, a kitömött, vagy borszeszes múzeumi példányt, azután a faliképet, így egész rendes rajzokat alakítanak ! * Milyen is legyen a tanulók rajza ?! A természetrajzban nem a művészi nevelés a cél, hanem az szemlélőképesség szolgálata. Ehhez a feladathoz mérten háromféle rajz van : 1. természet után, 2. minta után, 3. emlékezetből.9 Goethe is azt mondja magáról, hogy sokat rajzolgatott. A természeti tárgy formáinak felfogása = rajz a természet után ; a tananyag rögzítése = rajz a tábla után ; ismétlés = rajz emlékezetből. A külföldi tantervek azt kívánják, hogy már a legalsó fokon is rajzoltassunk. A szabadkézi rajz ellen azt hozták fel, hogy az alsófokon ezek a rajzos törekvések torzképekké válnak a gyakorlatlanság miatt, vagyis többet ártanak, mintha semmit sem rajzolnánk. Schoe- nichen megcáfolja ezt a véleményt, szerinte ha a tanító segít tanítványainak, a munka nem válik sablonossá. Jó szolgálatot tehetnek ebben a tekintetben legalul a kipontozott mintalapok. Schoenichen 9 Schoenichen i. ni. p. 398.
