Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Szondy György: A napilap az iskolában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 317 a napilapot a legfelsőbb évfolyam tanári vezetéssel olvasná, a cikket részletesen megtárgyalná, amikor is vezető tanárnak igyekeznie kellene az iskola álláspontját érvekkel alátámasztva, érvényre juttatni. Hogy ez a feladat nemcsak nehéz és kényes, de veszedelmes is s hogy az erőlködés eredménye mindig kétes, azt fölösleges hangsúlyozni. Szerencsére középiskolákban nincsen reá szükség. A középiskola nyugodt lelkiismerettel zárhatja be olvasószobája ajtaját a napilap előtt. Amiatt ne legyen kétségei, hogy az iskola falain kívül mégis olvashatnak napilapot növendékei. Ez sajnálatos tény, de semmi esetre sem jogosíthatja öt fel arra, hogy maga is osztogassa a mérget. Iskolán kívül sok mindenhez hozzájutnak a növendékek, ami ártalmas és éppen ezért tiltott; de vájjon jut-e ezért valakinek eszébe, a tilalmak megszüntetését, vagy éppen a tiltott cselekedeteknek iskolai rendszeresítését kívánni? Az iskolának mindenképpen arra kell törekednie, hogy a napilapok olvasását az iskolán kívül is megszüntesse. Figyelmeztesse a szülőket azokra a veszedelmekre, amelyek felügyelet nélkül újságot olvasó gyermekeiket fenyegetik s amelyek semmivel sem ártatlanabbak, mint a mozidrámák vagy a füzetes detektívregények veszedelme. Legfeljebb az által csökkenthetők valamelyest, ha az újság csak a szülők előzetes és gondos cenzúrája után jut a gyermek kezébe. A pubertáló és adoleszcens-kor újdonság-szomját jól szerkesztett, eleven ifjúsági hírlapokkal igyekezzék az iskola kielégíteni, aminővel az elmúlt tanévben Gajda Béla budapesti igazgató próbálkozott? Ezek mellett még mindig volna létjogosultságuk az irodalmi, vallásos vagy tudományos célkitűzésű ifjúsági folyóiratoknak. Ha a napilapot magunk tesszük le az ifjúsági olvasóterem asztalára, akkor fölösleges fáradozás az ifjúsági könyvtárak anyagának megválogatása és ellenőrzése; akkor anachronizmus néhány iskolánk élénk tiltakozása az ellen, hogy kissé erotikus, vagy erkölcsi felfogás tekintetében nem éppen makulátlan regényeket, az irodalomtörténeti szempont nevében besorozzunk az ifjúsági könyvtárak állományába. Hiszen egyetlen napilap-szám több erkölcsi kisiklást, több erotikumot tartalmazhat, mint a kifogásolt regények mind valahánya ; amivel semmiképpen sem óhajtom e regényeket, mint alkalmas ifjúsági olvasmányokat védelmembe venni. Azt se felejtsük el, hogy a napilap a legfelsőbb osztályosok kezéből a kisebbekébe is kerülhet; már pedig, afelől bizonyára senkinek sincsen kétsége, hogy oda nem való. Ilyenformán tehát a középiskolából kilépő ifjúság nem fogja ismerni az életet — sóhajthatnak fel a napilap védelmezői. Vájjon? Az az igazi élet, amelyet a napilap tár szemeink elé? S az a tisztább légkör, amelyben az iskola igyekezett őket nevelni, csak arra jó, hogy annál nagyobb legyen a csalódásuk ha kilépnek belőle? Ami a napilap közleményeiben az ő számukra értékes lehet, azt a gondos nevelő bizonnyal felhasználja, anélkül, hogy a szemetet