Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Szondy György: A napilap az iskolában
316 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE növendékeink is olvasták. Erkölcsi értékeket féltünk a napilapok rombolásától? Akkor bizony a szépircdalmi lapok tartalmát is alaposan meg kell rostálnunk ! Nemkülönben a tudományos folyóiratokét, ha a napilapot azért tartanók veszedelmesnek, mert növendékeinkkel nem nekik való ismereteket közöl. És ugyanilyen óvatosak legyünk velük szemben akkor is, ha a napilap kártékony hatásától érzelmi vagy világnézeti téren félünk. Mindez föltétlenül igaz. Gyakran vehetjük hasznát egy-egy hírlapi közleménynek, viszont mindenféle folyóirat rejtegethet veszedelmeket az ifjúság számára. Mintahogy városvégi kirándulás, vagy egyszerű vegytani kísérletezés közben is érheti súlyos baleset növendékeinket s egy utcai jelenet, egy mozidráma-plakát nagyobb hatással lehet rájuk, mint ezer tanár. Az is bizonyos, hogy az iskola alig akadályozhatja meg növendékeit az újságolvasásban, még akkor is, ha egész napjukat tanári felügyelet alatt töltik. Lehet-e ilyenformán komoly okunk arra, hogy a napilapot, mint nem kívánatos olvasmányt, száműzzük az iskolai olvasószobák asztaláról? Én azt hiszem, igen ; és pedig azért, mert sokkal nagyobb a romboló, mint az építő hatása. Ha végiggondolunk bármelyik napilapunk közleményein, be fogjuk látni, hogy ifjúságunknak aránytalanul nagy árat kell fizetnie a belőle nyert épülésért, még abban az esetben is, ha az illető szám véletlenül nem hirdet az iskolával ellenkező erkölcsi elveket s nem tesz nevetségessé az iskola által tisztelettel emlegetett eszméket és egyéneket. Minthogy ítéleteiben mindig pártszempontok vezetik, lehetetlen a sok közül a „legjobbat“ kiválasztani s ezen nem segít az „audiatur et altera pars“ elve sem, két-három napilap járatása ; mert ennyinek elolvasására nincs ifjúságunknak ideje s ha volna, sem juthatna általa más eredményhez, mint a tekintélyek lerombolásához éppen abban az életkorban, mikor a lélek legepedőbben vágyik magasztos ideálok után. Már pedig bölcsen kívánja Imre Sándor, hogy „benn az iskolában ne lehessen, aki a nevelés célzatával ellenkezően hat a növendékre.“1 Tudományos, vagy szépirodalmi folyóiratnak sincs ott helye, ha ezt teszi ; de ezek a szaktanárok által könnyen ellenőrizhetők s veszedelmesnek látszó számaik feltűnés nélkül eltávolíthatók. Ügy vagyunk velük, mint a kirándulásokkal vagy a kémiai kísérletekkel : megfelelő ellenőrzés mellett veszélyességük szinte tökéletesen megszüntethető. Gondos tanári revízió nélkül semmiféle írásművet sem adhat az iskola az ifjúság kezébe, mert a felelősség föltétlenül reá hárul érte ; a napilapokkal szemben ez az ellenőrzés óriási munkát, a felelősség vállalása rendkívüli éberséget kíván s a kifogásolt számok eltávolítása a veszélyt nem szünteti meg, sőt inkább, a figyelmet fölkeltvén, fokozza. Itt az lehetne egyedüli megoldás, ha 1 Neveléstan 313. 1.
