Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Soós Béla: Borsos Károly
314 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE utolsó éveiben tett tapasztalatait. De akik csak a debreceni felügyelőt ismerték, azok megláthattak egy más vonást is az ő arcán : mindig a régi szeretet után vágyott vissza, tekintete a múltba' révedt s a körülötte lejátszódó eseményeket, forgolódó személyeket is összehasonlító szemmel nézte. Mezőtúron az egyház, a város közéletében előkelő szerepet töltött be : népművelési előadásokkal, a népgimnázium megteremtésével, internátus alapításával széles rétegek háláját vívta ki s ez a hála arany-árnyként kísérte. A felügyelői állás pedig hivatalos személlyé tette, aki újabb emberekhez hozzászokni már csak nagy önmegtagadással tudott. Jellemző nemes lelkére, hogy teljes erejével megpróbálta. De mégis idegen maradt Debrecenben : nem annyira azért, mintha mások tartották volna annak, hanem azért, mert maga érezte magát otthontalannak. Hiányzott életéből az idillikus csend. Kertje nem volt, pedig egykor legfőbb büszkeségének a maga oltványait tekintette. Az ő baráti köre még a klasszikus világ fenséges nyugalmi hőseitől tanult életformát és volt módjuk ennek megfelelően berendezni életüket. Mennyire más tanár- és tanítványsereg nyüzsgőit őkörülötte, mint az a kenyérgondoktól fáradt, idegességbe vesző új nemzedék, amelyet most neki kellett irányítania ! A modern áramlatok felé megértőén próbált közeledni, de már nem volt ideje ahhoz, hogy harmóniát teremtsen a régi és az új között. Dóczi Imrének utóda volt lélekben is. És ha Dóczi Imre minden „újdonságot“ egy jellegzetes kézlegyintéssel szeretett elintézni, Borsos Károly ezen túlemelkedett, hanem azért mindig összehasonlítgatta a jelent a múlttal. Az ilyen egybevetésen pedig a jelen csak vesztes lehet, mert „a megszépítő messzeség“ takarója hiányzik róla. Hosszasan időztünk ennél a gondolatnál, mert bennünket közvetlen közelről érint. Egyesületünk belső életéből kivonta magát s lapunk szerkesztésétől is megvált. Pedig ő teremtette meg a Prot. Tanügyi Szemlét, nemcsak az eszme, hanem főleg a gyakorlati kivitelben áldozott szívós munka látszólag elválhatatlanul összeforrasztották vele. Érdemeit öt évfolyam hirdeti, de nem volt rábírható, hogy azóta egyetlen egy sort is írjon szeretett lapjába. Holott neki, az egyházkerületi iskolák felügyelőjének, a középiskolai tanügy egyik leghivatottabb vezérének szükségképpen kellett, hogy legyen mondanivalója a tanársághoz. Hallgatott. Nagyon szép, nemes gesztussal, a tőle megszokott finom tartózkodással vonult vissza, ám mégis csak távolságot állított a jelen és a múlt közé, aminek áthidalására nem bírtuk megtalálni a módot. Ez nekünk nagy veszteségünk ; ezért volt számunkra különösen is eleven probléma az ő utolsó éveinek története. Mikor végiglapoztuk ötévi szerkesztői munkásságának eredményét, megjelenik előttünk egész lelke a maga valójában. Törhetet- leniil puritán, sokszor nemes felháborodásában izzóvá feszülő lélek ez : mintha Toldi Miklós alakja jelennék meg előttünk. Azé a Toldié, aki megszokta az erőnek, a becsületes, nyílt sisakkal való harcnak a
