Protestáns Tanügyi Szemle, 1933

1933 / 9-10. szám - Hazai irodalom

308

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

jellemzései is elég kemény diót jelentenek majd a tanulóknak 1 Nem tudok eléggé gyönyörködni az életrajzok áthidalásán: jóformán nincs egyetlen évszám, vagy könnyen elfelejthető adat sem benne, mégis ott lüktet egy élet minden tanulsága. Néhány sorban szeretném példának ideírni azt, amit eddig lapokon át is tárgyaltunk : Petőfi életét, amelyet ő 20 sorban tökéletesen odavetít. Ez igazán elmondható érettségin is, mert elveket foglal magában, a jelentős fordulatokra mutat rá.

Ha aztán most azt kérdeznék tőlem, véglegesen megnyugszom-e irodalomtörténeti tankönyvünk formájában, azt kellene még mondanom : nem. Az én tapasztalataim szerint nagy szükség volna arra, hogy az írók tárgyalása közben szervesen beillesztenénk jellegzetes mondásokat, verssorokat és szakokat. Én ezt cselekedtem a Beöthy mellett is, persze óriási munkát jelentett számunkra a külön kísérő-jegyzet vezetése, de az eredmény, kezem alól régen kikerült tanítványaim hálás emlékezése, egyetemre lépésük után más iskolák tanulóival való vetélkedéseik nyomán leszűrődött meggyőződése azt mutatja, hogy ez a helyes út. Nem volna-e célszerű esetleg a jó öreg Toldy módszerét követni? Külön példatárt csinálni, mely akár az I. osztálytól kísérné a tanulókat, aztán a kézikönyvben valóban a szorosabb emlékezetre bízandó dolgokat rögzítenénk. Zsigmond könyve mellett is meg lehet oldani áz idézést, csillagos visszautalásokkal stb., csak éppen ez így egy kicsit zavaró.

Mindenesetre nagy nyereség Zsigmond Ferenc irodalomtörténetének II. kötete is, világosan látó, bátor szellem alkotása. Határozottan előbbviszi a nevelő-oktatás, sőt a tudomány és közművelődés ügyét is.

Nagykőrös.

Toros László.

*

Zsigmond Ferenc új tankönyvének két ismertetését azért közöljük, mert mindaketlö elütő szempontú, igen tanulságos és mert a könyv kapcsán szeretnénk megkezdeni régi tervünk megvalósítását: hogy t. i. lehetőleg sok tantestület szóljon sozzá egy-egy közös fontosságú nagy kérdéshez. (Szerk.)

Péter Zoltán: Spranger, a pszichológus. Mit deutschem Auszug. A debreceni m. kir. Tisza István-Tudományegyetem filozófiai szemináriumában készült dolgozat. Szerző kiadása. Debrecen. 1933. 92 oldal.

Ha valaki a mostani lélektani irodalmat búvárolja, meglepetéssel állapíthatja meg, hogy mennyire forrong abban minden. Talán nincsen egyetlen tudományág sem, amelyben annyira kifejezésre jutna korunk lázas szellemi nyugtalansága, mint ebben. De hát ez természetes. Nemcsak a korviszonyok tükröződnek ebben a krízisben, hanem okozza az a tény is, hogy a lélektan a lélek minden őseredetisége ellenére is a legfiatalabb tudományág, hiszen azóta lehet róla komolyan beszélni, mióta Wundt megalapította Lipcsében az első szerény lélektani laboratóriumot, amely ma még első tanítványa, az alkotó ereje teljességében levő Krueger vezetése alatt áll, persze már hatalmas önálló intézetté fejlődött alakban, ahova a világ minden tájáról búcsújárókként igyekeznek a hallgatók. Magamat is egy teljes év munkája és feledhetetlen emlékei fűznek a négy vezető professzorhoz és a lelkes gárdához. Közvetlen tapasztalatból mondhatom tehát, hogy valóban forrong minden a lélektan területén. Jellemző, hogy a négy professzor közül három már eltért a Wundt irányától, maga a direktor is az alkatlélektan egyik előharcosává vált. Hiába, a lélektan csak most jutott a serdülő korba ! Ennek vívódásai törtek ki rajta.

Péter Zoltán doktori disszertációnak szánt, külsőleg-belsőleg értékes füzetében ezt a tanulságos erjedési folyamatot tekinti át és — ami nekem és bizonyára minden magyarnak, igen becses benne — magyar gondolatkörbe is “bekapcsolja, kifejezésre juttatva a maga egyéni felfogását. Szóval meg van benne mind az, ami és módszeres és rendszeres munkának ismertető jele. Egyesek előtt talán meglepetés, hogy az eredetileg történet-magyar szakra