Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - Hazai irodalom
PROTESTÁNS TáNVGYI SZEMLE 307 megkötések ellen is, a jövőre vonatkoztatva. Nincs veszedelmesebb, mint ha a fejlődés útját bevágjuk eleve, hosszabb időkre szóló megkötésekkel. Ellenkezőleg : állandó bizottságot kellene szervezni, amely a meglevő tankönyvek javítását minden tanév végén munkába venné, sőt pályadíjakkal, jutalmakkal ösztönözné a kartársakat kifogásaik és eszméik jelentésére. így emelkedhetnék igazán magasra a magyar protestáns tankönyvirodalom. Szükségesnek láttuk elmondani fenti észrevételeinket, amikor végre református szerző kezéből előttünk van egy nagy vállalkozás immáron második kötete. Rajta a református iskoláknak szánó hivatalos pecsét, de hiába keressük rajta tanáregyesületünk cégjelzését. Pedig ennek így kellene lenni : Tanáregyesületünk vegye kezébe végre bátran és nyíltan tankönyvügyünk kormányzását, ezzel tesz legeslegnagyobb szolgálatot a református tanügynek. Őszintén megvallva, féltünk most is, hogy a későn megjelent első kötetet nem fogja követni a második, épen azért számos iskolánk tavaly még várakozó álláspontra helyezkedett, bár láthatta nyilván a könyv nagy értékeit. Az ilyen késői kapkodások nagy szervezeti bajt jelentenek, a jövőben legyen a tanári karok asztalán, már legkésőbb májusban minden új tankönyvünk, hogy a tanári karok idejében határozhassanak. Zsigmond Ferenc második kötetében is szerencsésen viszi végig azt az elvet, amelyet az első rész előszavában kifejtett. Kétségkívül legnagyobb szolgálatot a módszer átalakításával fog tenni. Végre-vaíahára a tanárok észre fogják venni, hogy az irodalomtörténeti oktatásnak sem a brillírozó magoltatás a célja és eszménye, sőt ha valahol a plátoni szent csodálkozás (thaumadzein) elérése lehet a teljesítmény csúcspontja, úgy az irodalom ismertetésében feltétlenül és elsősorban ez az. Sajnálkozva néztem eddig is érettségi rendszerünket : cenzoraink túlnyomó részben úgy vannak „beállítva“, hogy megállásnélküli fújást kívánnak az irodalontörténetből s ha a jelölt valahol gondolkodni megáll, már baj lesz a kálkulus körül. Nagyon örülök neki, hogy azoknak az elveknek, amelyeket pár hónapja egyik kartársamhoz írt levelemben kifejtettem, tökéletes hű párját találom Zsigmond Ferenc új kötetében. Igen, a közvetlen munkás, aki végül tankönyvszerkesztésre is elszánja magát, az érzi igazában a helyzet szörnyű nehézségeit, különösen a VIII. osztály anyagánál. Bölcs dolog volt, hogy túltéve magát a tanterv és szokás korlátáin, már az első kötetbe átvitte Kisfaludy és Katona tárgyalását. De így is éreznie kellett, hogy szinte lehetetlent követelünk a VIII. osztálytól, amely igazában csak félévet fordíthat új anyag tanulására, mert a második félév 3—1 hónapja kell a rendszeres ismétlésekre és a kísérő anyag összeszedésére. Zsigmond tehát Vörösmartytól kezdi tárgyalását s valóban elhalad a tanulót ízig-vérig érdeklő mai irodalomig. Meg a mi amerikai Szabó Lászlónktól is vesz már fel szemelvényt, ez külön öröm volt minekünk, nagykőrösi Arany-kultusz ápolóknak. Ha vázlatosabbá is válik a végén a tárgyalása, az nem az ő hibája hiszen így is nagy erény bátor kezdeménye -, hanem a szörnyű helyzeté. Hát nem lehet már étiből az áldatlan állapotból valami bátor mozdulattal kivágni magunkat ? Annyira tehetetlenek vagyunk? Én nem hiszem, hogy ha Tanáregyesületünk vezetősége megfelelő előterjesztést tenne a minisztériumnak, akkor a mi minden szépért-jóért lelkesedő Miniszterünk nyomban ki ne bocsálaná rendeletét, hogy ezentúl a léiekölően aprólékos (és hibákra tanító!) stilisztika és retorika mondjuk — „szerkesztéstan“ néven egy osztályba kerüljön, az V-ben bízvást tárgyalhatnánk a poétikát, melynek feltétlenül egész esztendőt szánok nagy nevelő erejénél fogva, de természetesen világirodalmivá szélesített keretekkel, így aztán VJ., VII., VIII. osztályban kedvünkre elmerülhetnénk a magyar irodalom szemléletében ! Itt a tizenkettedik óra e mozgalom megindítására ! Zsigmond Ferenc tankönyvének előnye az irodalmi anyag szinte kikerülhetetlen előrehelyezésén, tehát az induktív eljárás kötelező tevésén kívül rendkívül nagy és bölcs takarékossága. Felesleges dolgokkal nem terheli a tanulót. Mindamellett nem válik „kedves játékká“ : komoly munka minden ízében és szerény kijelentései ellenére eredeti is nagyon sok helyen. Az ő
