Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - Hazai irodalom
306 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE sítva az irodalmi műfajok szerint, melyben kitűntek előbb az Aurora és Athenaeum korában, majd az absolutizmus korában. Ezért aztán kétszer is méltatnia kell pl. Fáyt, Gaál Józsefet, Czuczort, Garayt, Tóth Kálmánt, Gárdonyit, Herczeg Ferencet és Móricz Zsigmondot. Eljárása a módszeresség szempontjából következetes, de gyakorlati szempontból mégis helyesebb volna munkásságuk teljes méltatását annál a műfajnál adni, hová munkásságuk jelentékenyebb részével tartoznak, amott pedig csak utalni rá. A harmadik célkitűzés szempontjából vizsgálva, csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok erről a kötetről. Üjabb irodalmunk történetét két korszakra osztja : I. 1825—1867-ig nemzeti költészetünk fénykora, II. 1867— 1914-ig a modern kor. Az első korszak nemcsak a kiváló tehetségek szakadatlan sora után érdemli meg e nevet, hanem főként azért, mert művészetük benne gyökerezett a nemzeti élet talajában. A másodikban a politikai és a társadalmi viszonyok átalakulása megbontotta ezt a szilárd kapcsolatot s bizonyos kiábrándultságnak adott helyet, mely az írók egyik csoportjánál a humorban vagy az iróniában talál levezetőt, a másiknál a kritikai szellemben és az új utak keresésében. De hangsúlyozza, hogy a kor közelsége miatt a szilárd értékelés ideje itt még nem érkezett el, ezért mindkét féllel szemben tárgyilagos marad ítéleteiben. A „Függelékben“ a világháború utáni irodalomról is tájékoztatót ad, hogy a tanuló ne álljon tájékozatlanul az újabb jelenségekkel szemben. Az első korszak bevezetésében rámutatva Széchenyi és Vörösmarty, Kossuth és Petőfi, Deák és Arany megkapó párhuzamára, hatásosan érzékelteti a tárgyalásban ezen tündöklő korszak belső egységét. A költők méltatásánál az irodalomtörténeti kutatás legújabb eredményeit értékesíti, de mindvégig érezteti éles szemű egyéni látását, sokoldalú tanulmányokban kifinomult esztétikai értékeléseit. Különösen kiemelkednek azok a részek, ahol nagy költőinknek munkásságában azt vizsgálja, hogy mennyiben voltak koruk lelkének tolmácsolói és munkásságukban mi az örök értékű. A második korszak tárgyalásánál külön ki kell emelni a kiváló bevezetést, valamint újabb elbeszélőink és néhány lírikusunk pompás méltatását. Az első rész befejező összefoglalásában irodalmi nyelvünk kialakulását vizsgálva, érdekesen fejtegeti stílusuk hozzásímulását a korszellemhez. Vörösmartyban a stilromantika, Petőfiben a stilreálizmus, Aranyban a stilklasszicizmus legtökéletesebb képviselőjét mutatja be. A könyv stílusa minden részében színes, tömör, egyéni, de éppen ezért tankönyvnek nem könnyű s akárcsak Beöthy kézikönyve, nem betanulásra, hanem gondolatébresztésre, elmélyedésre, elemzésre való, amint szerzője is elismeri, de ez nem fogyatkozása, hanem természetes velejárója a tárgy gazdagságának. Bizonyára az anyag megválasztásában, egyes részletek átdolgozásában a gyakorlati használat majd útmutatással fog szolgálni, de már jelen alakjában is nyereségként üdvözölhetjük tankönyv-irodalmunkban. Kiállítása a városi könyvnyomdát dicséri. Márk Imre. Zsigmond Ferenc : A magyar nemzeti irodalom története. Második kötet : Vörösmarty felléptétől a világháború idejéig. Középiskolák Vili. osztálya számára. Ä magyarországi református egyházak Egyetemes Konventje középiskolai tankönyvnizottsága 2098—1932. számú határozatával a református középiskolák számára engedélyezve. Városi nyomda, Debrecen. Az utóbbi évtizedben, sőt évtizedekben a református tanárok tankönyvírói munkásságában határozott visszaesés tapasztalható. Valljuk meg őszintén, része van ebben Tanáregyesületünknek is, amely a kezdeményező szerepet kiengedte a kezéből, ideig-óráig való előnyöket, szerződésszabta korlátokat lévén kénytelen tiszteletben tartani. Mikor végre az utóbbi nyűg a gazdasági helyzet folytán lehullott, nyomatékosan kell szót emelnünk az első fajta
