Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - Hazai irodalom
304 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Végül az a kérdés merül fel: mit tanulhattunk volna még ezen a sikeres tanfolyamon? Minek éreztük hiányát? Azt hiszem, mindnyájan úgy éreztük, hogy a közvetlen gyakorlati bemutatásnak. A hallottak után magunknak kell eldönteni, miképpen vigyük át tanítási gyakorlatunkba az elméleti fejtegetések eredményeit. Mit és hogyan adhatunk át a tanultakból diákjainknak? Hogyan aknázhatjuk ki pedagógiailag a hallott elveket, ismereteket? Legfőképpen az igen értékes módszertani előadás keltette fel bennünk azt a kérdést, hogy ha van új érték a müvelődéstani pedagógiában (Kulturkundlicher Unterricht), hogyan mutatkozzék az egy-egy tanítási órában. Bennünket, tanárokat mégis legelső sorban a tanítás munkája maga érdekel. Ez a szent művészet, örök szerelmünk és örök ambíciónk, amit egyre tökéletesebbnek, jobbnak, eredményesebbnek szeretnénk látni. Nem sablonokat unottan végigcsinálni évről-évre, hanem folytonosan kísérletezve, folytonosan válogatva a fogások között, egyre jobban megközelíteni a célt : a tanítványok minél kisebb erőfeszítésével minél nagyobb eredményt elérni, bennük minél erősebb vágyat kelteni a művelődés iránt. Ha szabad felhívni az illetékes tényezők figyelmét a tanárság nagy részének közös óhajtására, hadd álljon itt, e hálás beszámoló végén : az ezután rendezendő továbbképző tanfolyamokon hadd kapcsolódjék össze az elméleti és gyakorlati előadások sorozata az illető szaktárgy mintatanítási óráival. Debrecen Péter ZoltánHAZAI IRODALOM. Zsitjmoiul Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. II. kötet. Vörösmarty felléptétől a világháború idejéig. Középiskolák számára. Debrecen, 1933. A városi nyomda kiadása. Szerző az Előszóban tájékoztatóul kijelenti, hogy a magyar irodalmi ismereteknek csak a leglényegesebb elemeit, a lehető legegyszerűbb elrendezésben, de a tudomány mai színvonalán kívánja a középiskolai tanulók kezébe adni. A könyv ismertetésénél legcélszerűbb azt vizsgálni, hogy mennyiben sikerült ezt á hármas célkitűzést megvalósítania. A használatban levő középiskolai irodalomtörténeti kézikönyvek ellen ugyanis főként a két első szempontból hangzottak el jól megokolt kifogásuk szakkörök részéről. Az anyag megrostálását a régebbi irodalomnál már jórészt elvégezte az idő és a közmegállapodás, ott inkább a módszeren és a legújabb eredmények felhasználásán volt a hangsúly. Ámde a reformkorral kezdődő újabb irodalomnál az anyag helyes kiválasztása is döntő súllyal esik a mérlegbe. Szerző a tanterv által megkövetelt gazdag anyag és a tanításra rendelt idő tapasztalaton alapuló mérlegelésével úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy kizárólag a nemzeti irodalom történetének tárgyalására szorítkozott, tehát mellőzte a politikai-, történeti- és az irodalomtörténettel érintkező tudományos irodalom tárgyalását, melyeknek Toldy és Beöthy rendszerében még előkelő hely jutott, mivel ezek a könyvek még a mívelt közönség számára is készültek.
