Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - Péter Zoltán: Német nyelvi és irodalmi továbbképző tanfolyam
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 303 Nemzeti Múzeum néprajzi tárát, Koszó János dr. kalauzolásával a Nemzeti Múzeum könyvtárát, végül Pukánszky Béla dr. irányítása mellett az Akadémia könyvtárát tekintették meg a részvevők. Különösen a Bécsből hazaszállított műkincsek nyújtottak újdonság erejével ható benyomásokat. A komoly munkát több kedves baráti összejövetel, egy kirándulás és a Baár—Madas-intézet csodaszép épületének meglátogatása egészítette ki, ezeknek megrendezésében a budapesti kartársak nem sajnálták az időt és fáradságot. A tanfolyam külső kereteit az ünnepélyes megnyitás alkotta július 3.-án Szily Kálmán dr. államtitkár üldvözlö szavaival, valamint július 23.-án a záróünnepély, amelyen Melich János dr. bocsátotta el a hallgatóságot elismerő szavak kíséretében. A részvevők köszönetét a kultuszminisztérium, az előadók és a megrendezéssel fáradozó tanárképzőintézeti vezetőség iránt Zipser Sándor tolmácsolta. A tanfolyam gazdag ismeretek birtokába juttatta a hallgatókat, és sokirányú érdeklődést keltett fel bennük, a továbbképzés önálló folytatására értékes ösztönzéseket és irányítást adott. S ezzel el is érte a célját. Az előadók bőséges bibliográfiai tájékoztatása a további elmélyedést, szakképzést megkönnyítette a tanárok számára. Kívánatos lenne, hogy a felsorolt szakmunkák legfontosabbjaihoz hozzá is tudjanak jutni. Az amúgyis fogékony tanári lelkek önmüvelési vágyát nagy mértékben fokozta ez a tanfolyam. Bár tenné lehetővé az anyagi helyzet javulása, hogyha egyelőre, nem is minden tanár a maga számára, de legalább a tanintézetek tanári könyvtárai beszerezhetnék a hallgatók figyelmébe ajánlott, legnagyobb részt be is mutatott értékes könyveket. Nem elég panaszkodni a tanárság tudományos szintjének süllyedése miatt, hanem keresni kell a minél alaposabb továbbképzés lehetőségeit. Ezek a nyári tanfolyamok a kultuszminisztérium jóakaratának beszédes bizonyságai, és hatalmasan szolgálják a nagy célt: a középiskolai tanárok szakképzettségének időről-időre való felfrissítését, a kor haladásával összeegyeztetését, színvonalon tartását. Az itt kapott értékes indítások azonban csak akkor nyernek termékeny folytatást, ha a tanfolyamokról hazatérő tanárok további önművelésének összes anyagi és lelki feltételei teljesülnek. Iskoláink felszerelésének, szertári és könyvtári anyagának elöregedése, az új beszerzések csökkenése, sőt megszűnése már eleve megakadályozza a tanulmányok folytatását és elmélyítését. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a minden hallgatóban és minden modern nyelvszakos tanárban élő meggyőződést sem, aminek ma csak csendes pium desideriumként adhatunk hangot, hogy t. i. a modern nyelvek tanárai számára az lenne a legigazibb továbbképzés, ha az állam időről-időre kikiildené őket az illető nyelv anyaországába, hogy egyfelől nyelvkészségüket felújítsák, másfelől fenntartsák az eleven összeköttetést a német, francia, olasz, illetve angol nép haladó életével, művelődésével. Utóbbit különösen megkívánja a Kultur- kunde-mozgalom, a művelődéstanra épülő nyelvtanítás.
