Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - Péter Zoltán: Német nyelvi és irodalmi továbbképző tanfolyam
302 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ban a magyarországi ethnográfiai kutatás keletkezését és történetét ismertette, különös tekintettel a hazai németség néprajzi viszonyainak vizsgálatára. Az ethnográfiai társaság megalakulását, programmjának kiszélesedését és a hazai német lakosság néprajzi feltárásának fejlődését röviden, de igen szemléletes, vonzó színekkel állította a hallgatóság elé. Rámutatott az egyetemi néprajzi gyűjtőakció nemzeti jelentőségére is, valamint a német telepek néprajzi kiaknázásának nagy tudományos fontosságára és sürgősségére. Ez az előadás valósággal lebilincselte a tanfolyam részvevőit, és ez iránt a mindennapi tanári munkától elég messze eső tárgykör iránt is élénk érdeklődést sikerült felkelteni. Nem kétséges, hogy Schwartz Elemér dr. a magyar ethnografusok munkájának igen sok lelkes barátot szerzett megnyerő előadásával. •^■Hüchel Ernő dr. egyetemi lektor, akinek német társalgási könyve a szaktanárok előtt nem ismeretlen, igen praktikusan azokkal a nehézségekkel foglalkozott, amelyeket a német nyelv grammatikai szerkezete és stiláris sajátosságai okoznak a magyar tanulónak. Összegyűjtötte a legközönségesebb és leggyakoribb eltéréseket és rendszeresen ismertette a főnév, melléknév, ige, elöljáró használatában mutatkozó kirívóbb különbségeket a magyar és német nyelv között. Ha felsorolása nem is lehetett teljes, de mindenesetre sikerült kiemelnie, hogy milyen fontos a német nyelv tanításánál felhívni a tanulók figyelmét ezekre az eltérésekre, beléjük idegzeni a legfőbb germanizmusokat. Míg Pukánszky professzor stílusgyakorlataival inkább a szavak és kifejezések jelentésértékét állította előtérbe, Hackel a formális viszonyulásokat tette vizsgálatai központjává. A két szempont kiegészíti egymást. Szükséges tanítványainkat hozzászoktatni a német szavak és kifejezések jelentésárnyalatának pontos megjegyzéséhez és az állandó zavart okozó általánosságok, bizonytalan, színtelen szólásmódok kerüléséhez, de éppen ilyen mértékben szükséges a nyelvtani, mondattani viszonyok, vonzatok, állandó határozók megtanulása és begyakorlása is. Ezért pl. nem elég igéket, mellékneveket stb. magukban kiírni és megtanulni, hanem mindig a leggyakoribb vonzatúkkal együtt, mint ahogy a szaktanárok bizonyára csináltatják is. Johst János dr. lektor ethymológiai előadása jobbára egyetemi tanulmányainkat elevenítette fel, de mindenesetre hasznosan figyelmeztetett egy-egy német szó eredetének kultúrtörténeti jelentőségére. Kiváltképpen érdekes volt, amikor nem az idegen népektől átvett, nagyrészt közismert német kölcsönszavakról beszélt, hanem az egyes néprétegek és foglalkozási ágak sajátos szókincsének néhány a köznyelvbe szűrődött példányát mutatta be. így hozott fel példákat a bányászok, a diákság, a nagyvárosi népesség nyelvének a köznyelvre gyakorolt hatására. Végül rámutatott a világháború utáni idők egy-két új szóalkotására is. Az előadásokat szerencsésen egészítette ki három tanulmányi látogatás. Győrffy István dr. egyetemi magántanár vezetésével a
