Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - Péter Zoltán: Német nyelvi és irodalmi továbbképző tanfolyam
298 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mértékben megerősítette a tanárságot abban a tudatában, hogy vezető hatóságai, anyagi és erkölcsi ügyeinek hivatalos intézői, a középiskolai oktatás ügyéért felelős tényezők gondolnak, törődnek vele, fáradnak, harcolnak érte a szigorú viszonyokkal, hogy össze ne ömöljék a magyar tanár teherbíró ereje, hanem frissüljön fel új, értékes benyomásokkal, a tudomány haladásának megismerésével a mindennapi küzdés elszürkítő robotjában egyre kopó tanári lélek. Köszönet érte mindazoknak, akik ezt a tanfolyamot az idén is minden akadály ellenére újra előkészítették és megtartották, elsősorban a minisztériumnak, de nem utolsó helyen Melich János professzor elnöklete alatt a budapesti középiskolai tanárképzőintézet vezetőségének és a semmi fáradságot nem kímélő, nyári pihenésüket feláldozó előadóknak. Szily Kálmán dr. államtitkár kedves megnyitó beszédében arra hívta fel a hallgatókat, hogy szállj anak le erre a három hétre a katedráról, és üljenek iskolás gyermekek módjára a padokba, legyenek jó diákok, hogy még jobb tanárokká váljanak. Ennek a felhívásnak kivétel nélkül mindnyájan szívesen tettünk eleget. Mégis bizonyos, hogy tanárokat igen nehéz tanítani. A népművelő előadások irodalma részletesen foglalkozik — külföldön és hazánkban egyaránt — a felnőttek oktatásának nehézségeivel. Az itt szóbakerülő általános tüneteken felül a tanárok továbbképzésének van még egy sajátságos nehézsége is, amire tekintettel kell lenni. A mai tanárt nem azért nehéz tanítani, mintha szaktudományának művelésére túlsók ideje és alkalma lenne, mintha volna, maradna elég energiája és anyagi ereje ahhoz, hogy a mai viszonyok között is alaposan képzett szakember lehessen, (— éppen a minap panaszkodott Kerecsényi Dezső dr. a mai tanártípus fogyatékos szakképzettsége, t. i. szaktudományában való hiányos továbbképzése miatt a Magyar Szemle 1932. évf.-ban Tudomány és középiskola ellentéte c. cikkében, —) hanem a tanári továbbképzésnek az a nagy problémája, hogy az igazi, vérbeli tanárember minden új ismeretet és általában minden új benyomást a tudományos értékelésen kívül feltesz egy speciális mérlegre, amikor erősen fejlett kritikai érzékével megvizsgálja, hogy az az ismeret mennyire segíti elő tanári munkáját, nevelői tevékenységét. Természetes is, hogy a jó tanár számára ez a végső kritérium : a nevelési érték, hogy mit használ az új megismerés az ő saját munkájának és a diákok nevelése ügyének. Annál nagyobb elismeréssel kell megállapítani erről a tanfolyamról, hogy minden előadása, minden órája többé-kevésbbé azt a megnyugtató hatást keltette a hallgatóságban, hogyha nem is mindig teljes közvetlenséggel, de közvetve igen sokat jelent a német nyelv tanításának tökéletesítése szempontjából. Az előadások legnagyobb része elméleti jellegű volt ugyan, de mindegyik kollégium olyan ismereteket nyújtott, vagy olyanokat elevenített fel, amelyekkel a hallgatók tanári munkájukat kétségtelenül értékesebbé tehetik. Gombocz Zoltán dr. professzor a leíró nyelvtan alapelveiről
