Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Jamboree
28« PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE igazság ügyének, mintha síppal-dobbal akartunk volna verebet fogni. Elvégre az igazság sántán-bénán és néma ajkakkal is igazság marad, akit a hamisság kijátszhat, rászedhet, megcsúfolhat, de soha meg nem ölhet és az még nyomorékon is újra, meg újra felülkereked- dik, diadalt arat. Megírtam már másutt is errevonatkozólag : a jam- boreen a nemzetek válogatott ifjúságának ítélőszéke előtt mi, magyarok, a trianoni nagy pert teljesen megnyertük ; hogy a rideg valóságban öreg, megcsontosodott államférfik, bűnös érdek-klikkek, szívtelen és gőgös nemzetközi alakulatok egyelőre ezt a helyesbítő ítéletet nem hajtják végre, az szomorú, de nem elszomorító. A hajnali borulat ideig-óráig elhomályosíthatja a felkelő nap sugarait, de a fény akkor is derengeni kezd s a szürkületből előbb-utóbb ragyogó világosság lesz : a jamboree felnövekvő és élretörő ifjúsága e téren is új világot fog teremteni. Beszélhetnénk még a jamboree előkészítéséről és megszervezéséről, mely — némi zökkenők leszámításával — mintaszerű volt és kifelé egyszerűen lenyűgöző hatást gyakorolt. Meglátszott az egész berendezkedésen a szinte kétévi előkészítő munka ! De úgy érzem, erről a kérdésről ne mi, cserkészek, beszéljünk a nyilvánosságnak, mert dicsekedni és dicsérni a magunk munkáját nem cserkészies magatartás. Kiemelhetjük azt a körülményt továbbá, hogy a jamboree a legalkalmatosabb időben volt, akkor, amikor a magyar ügy a nemzetközi piacon szóbeszéd tárgya lett : most mindenki érdeklődik irántunk és kíváncsi országunkra, népünkre, kultúránkra. Háromnégy évvel ezelőtt egy gödöllői jamboree rosszul ütött volna ki, úgy, mintha valaki éretlen gyümölcsökkel akarná vendégeit jóllakatni. De nekünk, nevelőknek és tanítóknak, különösen pedagógiai vonatkozásban volt gazdagító és csodálatos élmény a cserkész- világtáborozás. Az a köznevelési chaosz, mely körülbelül két évtized óta uralkodik Európa-szerte, egészen megzavarta az emberek fejét, elvette tisztánlátását és alapvető, dogmatikus kérdésekben szélsőséges irányzatokat vetett felszínre. Tanár és tanítvány viszonya, iskolai és otthoni munka, öntevékenység és vezető irányítás, fegyelmezés és szabadjára eresztés stb., ma forrongó problémák és alig lehet a sokféle elmélet és gyakorlat közt eligazodni : mi a helyes és mi a célravezető? A jamboree, ez az óriási iskola, amelyben vezetők és vezetettek együtt éltek, örültek és dolgoztak, megadja a feleletet a felvetett kérdésekre. Együtt dolgozni és a vezető egyéniségével hatni, — ez a lényeg, ez a siker és az eredmény oka és titka. Ez bizony nem új igazság, hanem nagyon régi. De a mai korszak, mely minden technikai előretörése mellett is és a fokozott mechanismus álomszerű kényelemnyujtása ellenére is erősen, aggasztóan hanyatló irányt vett, lefelé hajló görbén halad mélyebbre és mélyebbre, épen abban találja tragikumát, hogy mindenben — értem itt különösen a szellemi életet — új igazságokat vélt felfedezni, találni s mikor a régi, kipróbált utakat elhagyva, ezek után indult el, csak akkor
