Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - Mohr Győző: A mondat ábrázolása az iskolában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 287 vette észre „gyászos tévedését“. így van ez a közneveléssel is. — A cserkészet ezzel szemben nevelői vonatkozásban megőrizte az ősi, szinte csalhatatlan elveket, törvényeket — ezt cselekedte a gödöllői jamboree is — és így nem maradhatott el, tényleg : nem is maradt el az áldásthozó siker. Ez a tény nekünk, pedagógusoknak, igen fontos útmutatás a jövendőre nézve. vitéz Bessenyei Lajos dr. A mondat ábrázolása az iskolában. Sajátságos, hogy még ma is mennyire benne gyökerezünk a középkori scholában. Ennyi retorta mellett is. Természetesen nem minden okvetlenül elavult abból a korból. Például a nyelvtanulásnál a schola szigorú signumos és emléző rendszerével elérte azt, hogy eleink bizony jól megtanulták a latint — annyira, hogy a végén algi tudtunk tőle szabadulni. Még száz éve sincs, hogy végleges diadalt vett rajta nemzeti nyelvünk, nehéz mérkőzések után. A scholával szemben a direkt módszer is ma már csak félig hasznos kísérletnek bizonyult. Csak félig, mert a tanulót elszoktatta az intenzív emlézéstől, holott önmunkája nélkül senki nyelvet még nem tanult meg. Középen van itt is a helyes út. A schola szigorú emlézése és gyakorlása nélkül nincs sikeres nyelvtanulás az iskolában, természetesen : bölcs egyénhez szabott mértéken és megértésen belül. Ki kell még emelni, a schola discipulusa több évvel idősebb volt a mai kor ugyanolyan osztályú tanulójánál, az akkori társadalom berendezésénél fogva. Ma a hosszú-hosszú iskoláztatás szükségessé tette a korábbi kezdést és így történt, hogy azzal a grammatikával, amit a schola fejlettebb agyaknak szánt, ma tíz év körüli fejletlen gyermekeknek kell megbírkózniok, legtöbbször kedv, arravalóság nélkül, kedvezőtlen gyakorlási körülmények között. A latin grammatika módszere, mint agyképző csodaszer, átment a többi nyelv tanításába is. Ha ma a középiskolák legalsó osztályaiban magyar nyelvtant tanítunk, minduntalan elvont latin kategóriákba ütközünk, amelyeket egy-két világosabb fejű tanítványunk kivételével alig fog fel a gyermeksereg. A legkülönbözőbb didaktikai segédeszközökhöz kell folyamodnunk, hogy az apper- cepciót előmozdítsuk. Minden gyakorló nyelvtanár előtt kétségtelen, hogy a nyelvtan tanítása lélektanilag felsőbb osztályokba kívánkozik. De míg ez a tananyagváltoztatás megtörténik, minden nyelvtanár keres és talál is átsegítő módszert az elvont nyelvtani kategóriákat behorgonyozásra a gyermekagyakba ; bár a jobbak is annyira
