Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Jamboree
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 285 gálatában, amelyekért dolgozni, fáradni, áldozni mindenkinek csak örömet szerezhet. Ezeknek a céloknak pedig szinte kifogástalanul, a legmagasabb igények szerint is megfelelt a gödöllői tábor. A sporttéri és tábortűzi bemutatások, az egyes csapatok tábori élete, a fiúk személyes érintkezése : mind-mind rendkívül alkalmasak voltak arra, hogy az egyes népek leikébe mélyebben belepillanthassunk. Az a tény pedig, hogy a legkülönbféle országok fiai, legtöbbször egymás nyelvét meg sem értve, a legőszintébb szeretettel közeledtek és ragaszkodtak egymáshoz, társalogtak és éltek egymással s kötöttek igen sokszor a jamboreen túlterjedő, jövőbeli barátságot, mindennél ékesebben bizonyítja a testvériség eszméjének megvalósíthatását. A mai Európa kultúrnépei, főleg pedig vezető politikusai és diplomatái, szégyelhetik magukat a cserkészfiúk előtt, mikor a Kr. sz. utáni XX. században olyan ellenségeskedéssel és gyűlölettel kezelik egymást, mintha az őserdők fenevadjai volnának, nem pedig emberek. A hivatalos diplomácia minden simasága, udvariassága mellett is az állati indulatok boszorkánykonyhája, a jamboree ellenben egyszerűsége, őszintesége, igazmondása mellett is, vagy éppen ezek miatt, a felebaráti szeretetnek, egy valódi keresztyén világnézetnek a hírnöke, evangélioma. És ennél a pontnál önkéntelenül is belekapcsolódunk a harmadik kérdésbe : használt-e a jamboree a magyar ügynek, a magyar igazságnak? Ügy érzem, szinte felesleges erre felelni, hiszen mindenki, még a legtávolabb állók is, tudják, mennyi előnyt jelent nekünk a cserkészek világtalálkozója. Pedig jó lélekkel elmondhatjuk, hogy semmiféle propagandát a trianoni igazságtalanság megismertetése érdekében ki nem fejtettünk. Mi szíves, vendégszerető házigazdák voltunk és maradtunk mind végig s ősi, ösztönös lovagiasságunkkal nem tettünk különbséget a külföldi cserkészek között. A mi szánkon nem üres szólásnak bizonyult ama törvényünk, hogy „a cserkész minden cserkészt tesvérének tekint“, hanem életetöltő, gyakorlati megvalósítás lett belőle. Szinte hajlandó volnék elmondani, hogy talán túlságosan tartózkodók is voltunk a mi ügyünk megvédelme- zésében. Hiszen a lengyelek röpiratot osztogattak, amelyben a dan- zigi korridort ismertetik és annak sérthetetlenségét hangoztatják.3 Az azonban egészen kétségtelen, hogy kifogástalan udvariasságunkkal, melyet az idegenek folytonosan és az együttlétünk utolsó percéig éreztek és élveztek, türelmes magatartásunkkal, mellyel sebeinkre még csak szótalan mozdulatokkal sem mutogattunk rá, végeredményben épen úgy, vagy talán még jobban szolgáltunk a magyar 3 „Zehn Thesen über Pommerellen“; Torun, 1933, Verlag des Baltischen Instituts. Ez a németnyelvű brosüra 32 oldalt tartalmaz és 10 fejezetben magyarázza e problémát. Az utolsó két mondat ez; „Die feste Verbindung Pommerellens mit Polen ist die beste Garantie der Aufrechterhaltung des Weltfriedens. Alle Versuche diese Verbindung zu lösen werden auf einen entsiedenen Widerstand seitens des Polnischen Volkes stossen und drohen einen neuen Weltkrieg zu entfachen.“ Ez a kis idézet is eleget mond e röpirat hangjáról, tartalmáról, céljáról.
