Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Jamboree
284 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE emellett másodrenden a cserkészetben, mint egészben, ott van, ott uralkodik a táborozás ténye és gyönyörűsége is, amikor a fiúk kis- robinzonok lehetnek s amiket a végtelen óceán kis szigetéről hosszú téli estében ragyogó szemekkel és álmodozó képzelettel olvasnak, azoknak egy részét majd a legközelebbi nyáron valahol a Balaton partján, vagy a Tisza füzes erdeiben, vagy a Bükk hegyei közt — trianoni kényszerhatárok közt mozgok csupán — saját maguk is megcsinálhatják. Hát van ennél a fiúk számára nagyobb boldogság? És tegyük hozzá mindjárt: szebb, egészségesebb, hasznosabb nyaralás, foglalkoztatás és élet? Szükséges volt ezeket alapvetésül elmondani, mert' a jamboree tulajdonképpen tábor, a nemzetek válogatott cserkész ifjúságának és kiküldötteinek a tábora. Egy ilyen hatalmas alakulatot végigélni és róla véleményt nyilvánítani csupán meghatározott szempontok szerint lehet, ezt a célt szolgálta az eddigi fejtegetés. Az első kérdés, amit ezek alapján felvethetünk, az : vájjon táborszerű, cser- készies volt-e a gödöllői jamboree? A felelet semmiképpen sem lehet százszázalékos igenlés, mert lényeges kifogásokat hozhatunk fék Ilyen a túlzásba ment látogatottság, mely üzletileg nagy jövedelmet jelenthetett, de a cserkésztábor bensőséges, csupán tagjaira korlátozódó életét merőben megakadályozta. Még bántóbbá tette ezt a bajt azon körülmény, hogy a közönség egy része szemérmetlen tolakodásával, mely az exotikumokat mohón törekedett érzékelni, egyes külföldi csapatok életét ízléstelen zaklatássá torzította. Egy másik hiba volt a cserkésziesség szempontjából a szerfelett kiépített műszaki berendezkedés — villanyvilágítás, telefonhálózat, színpadra áttelepített és hangszóróval közvetített, reflektoros tábortűz stb. -—, amely a táborozás egyik fő célját, az önerőből megélést és a kényelem lehető leegyszerűsítését tette majdnem lehetetlenné. A jamboree tábortüzei ezért több helyen kabarészerü előadásokká alakultak át, amikből teljesen hiányzott az a lelkiség, mely az igazi tábortüzeket felejthetetlen élményekké képes gazdagítani. Végül a sűrű parádézás sem tekinthető cserkész feladatnak ; egy szervezet, melynek az őrs, 7—8 egyén, a legfontosabb része, ahol szinte kiéli magát, már ezért is idegenül érzi magát tízezres tömegbe bezsúfoltan : mi is kimenekültünk a város embererdejéből és belesodródtunk a népek dzsungeljébe. Azonban rögtön feltehetjük a második kérdést : vájjon azért kellenek a jamboreek, hogy kifogástalanul táborozhassunk, cserké- sziesen sátorozhassunk kint a szabadban? Erre a leghatározottabb ,,nem“-mel kell felelnünk. Hiszen e célra nemcsak jamboree nem szükséges, de még több csapatnak a társulása sem ; elég, ha egy őrs felszedi a cókmókját, hátizsákját, botját és kimegy egy alkalmatos helyre táborozni. A jamboreenak más céljai vannak : az egyes nép- lelkek megismerése, a testvériség eszméjének ápolása, az idegen fajták békés érintkezésének megalapozása. Fontos eszmények ezek, döntő ideálok az emberiség boldogulásának, szebb jövendőjének szol-
