Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Jamboree
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 283 meg az alexandriai-korszakban a pásztorköltészet (Theokritos), mely dicsőíti a természetet és vágyódva énekel az egyszerű juhászok, gulyások életéről, szerelméről és foglalatosságáról.2 így keresi a francia királyi udvar és főnemesség a természetet az ő nyári villáiban, művészileg ápolt kertjeiben és parkjaiban, bárha a mesterkéltség- lől sem külsőleg, sem belsőleg nem bírt még ezekben sem menekülni, így kapott lábra ma világszerte a weekendezés, amely tulajdonképpen kiköltözés, habár egy-két napra is, a szabad természetbe, ahol levetkőzzük a világvárosok minden kényelmét magunkról, helyette vállaljuk a kezdetlegesség, az egyszerűség, az ősiesség minden terhét, nehézségét, gondját és bibelődését, mert tudjuk, tapasztaljuk, hogy ez felüdít, edz és megerősít. így szerettük meg és szeretjük mi is, cserkészek, a táborozást. Nem azt mondom, hogy egyedül a túlzottan kifejlődött kultúra tette világszerte kedvessé, elterjedtté a cserkészetet; de mindenesetre egyik főok, mely mintegy a társadalmak tudata alatt és mélyén lappang, ebben is keresendő. A megindító ok, amely Baden Powelet az alapításra vezette és sarkalta, más : nevezhetjük talán a fiúk öntevékenysége felhasználásának, vagy jellemképzésnek, vagy az erkölcsi világnézet megnemesítésének ; de a továbbhaladás mindenesetre ebbe az irányba fejlődött. Mint a patak, melynek vize a földből bugyog ki, de folyni kell neki tovább és ezt feltétlenül a szintezés esése, a meder menetelessége szabja meg. Mert kétségtelenül elsőrenden a szülők, a nevelők, a nemzetek tanügyi vezetői és munkásai mindenütt meglátták, hogy a cserkészet rendkívül fontos pedagógiai irányzat, testet-lelket megegészségesítő életfolyamat, amelytől különösen fiaink számára jogosan remélhető egy jobb kor, buzgó epekedésünk általános tárgya ; a fiúk pedig, ha nem is tudatosan, de, ami talán még fontosabb és szerencsésebb körülmény, kezdetben mindjárt tudattalanul, ösztönszerüleg megérezték, nem is annyira appercipiálták, mint inkább csak percipiálták, hogy a cserkészet nekik való, az ő érdekeiket védi és szolgálja, az ő boldog jövendőjüket alapozza meg. Ez a be- és meglátás, átérzés és bele- ösztönülés magyarázza meg a cserkészetnek szinte példátlanul gyors és az egész földkerekségét meghódító egyetemes elterjedését. De a napos, tarka, virágos rétnél, a susogó, náddal kerített sejtelmes tónál és madárdalos erdőnél. Boldog, aki felkeresheti a természet templomát és kifogyhatatlan szépségein gyönyörködve, testben, lélekben kipihenve, felfrissülve térhet vissza a napi robotba, a tülei<edésbe, a füstbe.“ 2 Némethy Géza: „Vergilius élete és művei“. Bp. 1902. — 125-ik 1. : „Ebből az ellentétből fakad természetes reakció gyanánt az idyllikus hangulat, amikor a nagyvárosi élet természetellenességeitől, az enerváló fényűzéstől, a beteges hyper-kultúrától megundorodott ember visszakívánkozik a természet ölébe és bizonyos sóvárgással gondol a mezők és erdők tisztább levegőjére, a falusi élet egyszerű örömeire, a pásztorok és szántóvetők boldogabb, mert nyugodtabb, életmódjára. Ennek a sajátságos hangúlatnak, amely azóta a világirodalomban újra, meg újra felbukkant, Theokritos volt első költői tolmácsa; ebben áll nagysága s innen kortársaira, valamint az egész utókorra tett példátlan hatása.“ 1*
