Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 8. szám - Lengyel Endre: Olasz iskolák helyzete a háború utáni első években
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 275 nézik, mint a diplomaszerzés akadályait. így aztán a tanulókat nem annyira a tudásvágy fűti, mint inkább az, hogy a vizsgán átmenjenek. A megélhetés nehézségei miatt az oktatók sztrájkkal és fenyegetőzésekkel próbálnak fizetésjavításokat kivívni. Növeli az elkeseredést az, hogy némely más foglalkozás terén a jövedelem aránytalanul megnagyobbodott. Eközben a háború ösztönzője lett a tudásvágynak. Sokat olvasnak, sok könyvet vesznek, mint ahogy azt a könyvkiadók és árusítók bizonyítják. A kultúra a földműves nép között is terjed. Ahova régen 50 lappéldány járt, most legalább 300 darab érkezik. Valószínű okai ennek : a lövészárok unalma, a háborús események iránti érdeklődés és a szociális mozgalmak. Sokat olvasnak, sajnos, nem jót, inkább rosszat. Mindez azonban nincs befolyással az iskolai krízisre. Annak nívója folyton sülyed. A tanulók fegyelmezettsége, a tanárok kedvetlensége agyoncsapnak mindent. Ha reformokat hangoztatnak is, senkinek sincsen kidolgozott programja. A Vatikánnak nem tetszik az állami iskola. Hangoztatják, hogy a család joga az, hogy hova járjon a gyermek. Az olasz többség katholikus, hát akkor mire való a vallásoktatás-nélküli atheista iskola? Legyen az iskolához joga csak az egyháznak ! De, mert ezt nem tudják keresztülvinni, követelik, hogy ők is nyithassanak az államiakkal egyenrangú iskolákat. Annak azonban fontos politikai háttere van, hogy az állam ragaszkodik az iskolához, mert az iskola nemcsak a tanítványokra hat közvetlenül, hanem a családra is. Ezért nem akarnak minden iskolát az egyházra bízni. Viszont gyakorlati szempontból nézve a dolgot, az állami iskolák száma túlságosan sok, az állam teherbíró képességéhez viszonyítva. Korlátozni kellene ezek számát, úgy, hogy a megmaradt iskolák modellül szolgáljanak, buzdítva ezáltal is a magánvállalkozásokat. Croce Benedetto lett 1920-ban a közoktatásügyi miniszter, de megbukott, mielőtt a középiskolai reformokat befejezhette volna. Azonban alkotott 2000 elemi iskolát, széleskörű önkormányzatot adott a vidéknek, gyorsítva ezáltal az ügyek elintézését. Munkára már nem alkalmas oktatókat, könnyebb szolgálatokra osztotta be, pl. könyvtárakba helyezte el őket. Megszüntette azt a vizsgálati Eldorádót, mely a katonaviselt vagy katonai szolgálatban levők részére eddig fennállott. Bevezette az iskolai szakfelügyeletet azokba az intézetekbe, hol ennek azelőtt hírét sem hallották. Űj alapelvekre fektette az iskolai rendet és fegyelmezést. íme, ezek Croce alkotásai. A szabad-iskola azonban még a jövő zenéje. A XVIII. fejezet az egyetemekről szól. Első megállapítása, hogy sok az egyetem, de egyik sem megfelelő. Hibás azok elosztása is. Némely vidéken, pl. Sardegnában, van kettő, Szicíliában és Emíliában három-három. Báriban viszont nincs egy sem. Mindenikben az összes fakultások megszervezésére törekednek,
