Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 8. szám - Pásztor József: Néhány szó az egységes magyar gyorsírásról
266 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE az egységes magyar gyorsírás felel meg. A háború után a parlamenti gyorsíró vizsgákat is lényegesebben megszorították, a régebbi 200— 240 fokos gyorsasággal szemben ma a követelmény már 350—360 fokos percenkénti sebesség. Az egységes magyar gyorsírás éppen akkor kezd térthódítani, amikor a gyorsírással szemben ilyen nagy mértékben megnövekednek az igények. A parlamenti gyorsírói életnek itt felhozott adatai Nősz Gyula az országgyűlési gyorsirodai titkárának cikkéből valók, mely megjelent : Az egységes magyar gyorsírás első 3 esztendeje c. könyvecskében, az 57—58. oldalon. Még mindig csak olyan kiilsőséges érv és nem a rendszeres strukturális felépítésében gyökerezik az az érdekes tény, hogy amikor mind komolyabban szó volt arról, hogy a rendszeri versengések megszüntetésével, egységes gyorsírást kellene behozni (mely gondolatot nem egy ember erőszakolt, hanem az ország gyorsírói véleménye, a legtekintélyesebb gyorsírási szerv, a Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége, élén Huszár Károly volt miniszterelnökkel), akkor az egységes magyar gyorsírás megszerkesztője állott elő a következő érdekes ajánlattal : Magyarországon öt engedélyezett rendszer van elterjedve és pedig : a Gabelsberger—Markovits rendszer, ennek reform alakja, a Stolze—Fenyvessy rendszer, Nagy Sándor-íéle rendszer és a Radnai-féle rendszer, válasszanak ki ezek közül egyet, amely leginkább megfelelő. A kiválasztás pedig történjék úgy, hogy az öt rendszer 5 éven keresztül évenként egyszer mérje össze erejét. Állítsák ki a rendszer képviselői legjobb gyorsíróikat versenyre s így évenként egy rendszer, mely leggyengébben szerepelne, kibukna. A harmadik versenyen már csak két rendszer maradna. A két legjobb rendszer két évben egymásután versenyezne és a győztes lenne az egységes magyar gyorsírás. Ez az ajánlat a legreálisabb, jelszava : győzzön a jobb. A versenyszabályok értelmében felállítanak egy hibaskálát s azzal mérnék az eredményt s így minden szubjektivitás előre ki volna zárva. Természetesen annyira praktikus és ügyes volt az az ajánlat, hogy nem merték elfogadni. Aki pedig ilyen küzdelembe bele mer menni, sőt ő maga proponálja, az megvan győződve rendszerének helyességéről és használhatóságáról. Még csak azt említem meg az ilyen külső érvek közül, hogy Nősz Gyula, az országgyűlési gyorsiroda titkára, aki a Gabelsberger—- Markovits rendszerrel rekord eredményeket ért el, megismervén az egységes magyar gyorsírási rendszert, annak követője lett és azóta a parlamentben is ezt használja. Ennek a ténynek magábanvéve is nagy meggyőző ereje van a rendszer jóságát illetőleg. De ezeken az érveken kívül néhány belső, szerkezeti érvet is fel lehet hozni annak igazolására, hogy az egységes magyar gyorsírási rendszer mennyire felülmúlja a többi rendszereket. Aki foglalkozott gyorsíráselméleti kérdésekkel, az tudja, hogy minden gyorsírási rendszerrel szemben három fő követelményt lehet felállítani : rövidség, olvashatóság és megtanulhatóság. E három fő' követelmény szempontjából összehasonlítva az egységes magyar gyorsírást a többi
