Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - p. j.: Gondolatok a tanítóképzés reformjához
20 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE azt az általános műveltséget, amelyet a középiskola ad, hiszen egy-két óra csekély különbségével azonos heti óraszám mellett a szemináriumnak a tanítói hivatásra kellett nevelni, arra növendékeit elméletileg és gyakorlatilag is előkészíteni. Már 1869-ben hivatalos formában is felmerült az egyetemi tanítóképzés gondolata. A javaslat szerint a teljes középiskolára épülne az egy-kétéves egyetemi tanítóképzés. Csak ily magasabb műveltséggel és pedagógiai iskolázottsággal tudnának megfelelni a tanítók a reájuk váró igen fontos társadalmi feladatoknak, így lehetnének nem csupán a gyermekeknek, de a felnőtteknek is oktatói. A felnőttek továbbképzése a legsúlyosabb érve a javaslatnak, amelyből azonban törvény nem lett: Zürich kanton 1872-ben népszavazással vetette el a javaslatot. A gondolat azonban tovább élt, a szakirodalom állandóan a felszínen tartotta, a legutóbbi időkben más nemzetek példája is megvalósítását sürgette. Az 1922-ben tartott zürich-kantoni tanító- gyűlés a középiskolai tanulmányokra épített kétéves, az egyetemmel szoros kapcsolatban álló főiskolai tanítóképzés mellett döntött. Ily előzmények után adta ki Zürich kanton közoktatási tanácsa Richtlinien für die künftige Gestaltung der Primarlehrerbildung. des Kantons Zürich című tervezetét, amely egy alkotandó törvény alapelveit tartalmazta. Követte Zürich kanton a német példát- A németek ugyanis minden készülő iskolareformot általános elveiben a nyilvánosság elé bocsátanak és csak a szakkörök és általában a közvélemény hozzászólása, ennek figyelembevétele után lesz a törvénytervezetből javaslat, majd törvény. A tervezet szerint a tanítóképzés kettős tagolású lenné. Alsó tagozata a mai, négy középiskolára épített négy és fél évfolyamú szeminárium, felső tagozata egy és fél évig tartó egyetemi képzés, amelyre azonban középiskolát végzett tanulók is kérhetik felvételüket, de különbözeti, illetőleg felvételi vizsgálatot kell tenniök. A tervezet szerint a tanítóképzésnek szellemi önállóságra, a kötelességek tudatos teljesítésére kell nevelni, az újabb kultúrát,, szellemi és állami életet meghatározó erők alapjait is meg kell ismerni és érteni a tanítónak, alapos általános és szakműveltségre van szüksége. Ily követelményeknek a szeminárium nem felelhet meg, ezért van szükség az egyetemi tanítóképzésre. E tájékoztató tervezet alapján jött létre a törvényjavaslat 1931-ben, amely az addigi szemináriumokat megszünteti és helyettük a középiskolákon egy új felső tagozatot létesít, amely művészeti tárgyakat is — éspedig a tanítóképzés céljainak megfelelően — tanít. E középiskolai tagozaton szerzett érettségi bizonyítvány jogosít az egyetemmel legszorosabb kapcsolatban álló, három szemeszteres- tanulmányi idejű tanítóképző főiskolára. A törvényjavaslatból e mai napig nem lett törvény. A tervezet megvalósítása ugyanis a mai tanítóképzésnek és a középiskolának olyan átszervezését jelentené, amely Zürich kanton költségvetését jelentékenyen növelné.
