Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 6. szám - Budaker Károly: A leánygimnáziumi német nyelvoktatás néhány problémája
202 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE cél, de rögtön kijelenthetjük, hogy a tanítási óráknak — különösen a leánygimnázium felsőbb osztályaiban — csekély száma és az osztályok túlzsúfoltsága miatt soha el nem érhető. így hát a német tanárnak egész pályáján oly cél felé kell haladnia, melyet nem érhet el, olyan eredményt kellene a VIII. osztály végén felmutatnia, mely igen távol van a valóságos eredménytől. Szóval lehetetlenséget kívánnak a tanártól. Hogy ez milyen hatással van a lelkiismeretes tanárra, azt el lehet gondolni. Lehangoltság, elégedetlenség, türelmetlenség s végül is a minden mindegy álláspontjára helyezkedő közönyösség ver gyökeret lelkében, s ennek a lelkiállapotnak a káros következményeit végül is a tanítvány sínyli meg. Csak fokozza a tanár keserűségét az a nagy ellentmondás, amely a leánygimnázium VIII. osztályának a tananyaga és az előírt óraszám között fennáll. Az Utasítások a VIII. o. számára az újabbkori német irodalomból vett képeket írnak elő. A követelményeket így határozzák meg az Utasítások : „A VIII. osztályban a folytatólagos tárgyalás anyagát elsősorban Goethe adja egyelőre 1775-ig, amikor Weimarba költözött. A nagy átalakulást, amelyen a francia ízlésből kiindult ifjú Goethe Strassburgban átment, Herder okozta (1. a „Dichtung u. Wahrheit“ idevonatkozó részét). Ezt a Stürmer-korszakot ügyesen át kell vezetni az olasz úttal végkép kialakuló klasszicizmusa szakába, valamint éreztetni kell a romatikához való jóindulatú közeledését is. Minthogy a „Goethezeit ma már egységes fogalmat jelent a német irodalomtörténetben, nem kell túlságosan szétaprózni fejlődésének egyes szakaszait. Majd Schillert tárgyaljuk és jellemezzük, akinek élete és művei a fogékony ifjú lelket oly könnyen megragadják és a legnemesebb idealizmussal töltik el. Figyelmet érdemel még a romantikus iskola, mely a Goethe—Schiller-féle antik iránnyal egyrészt ellentétben, másrészt ezt kiegészítve és továbbfejlesztve a középkor felé fordítja a kor érdeklődését (Novalis). A romantikus iskola hatása alatt kifejlődött nagyfontosságú tudományos mozgalmak is megemlíthetők, ha a körülmények megengedik. Ez a magyar irodalom tanításának is javára válhatik. Ennek az iskolának a XIX. század írói közül a költészetben és tudományban Uhland legkitűnőbb képviselője ; Heine, aki hazai költőinkre is nagy hatással volt, új szellemnek és új korszaknak úttörője ; Lenau, a század legnagyobb lírikusa, magyar motívumokat vitt be a német irodalomba. Grillparzer antik tárgyú és történeti tragédiái a XIX. századbeli német irodalom remekei. Lenaunál és Grillparzernél igen sok a hazai vonatkozás is. Ezek különös figyelmet érdemelnek. Amennyiben az idő megengedi, a XIX. század írói és költői közül szemelvényekkel megismertetjük a következőket: G. Keller, C. F. Meyer, Droste—Hülshoff, Lilien- cron, G. Hauptmann, Dehmel, Rilke stb. Ezeken kívül még Goethe és Schiller néhány nagyobb müvének, „Iphigenie auf Tauris“, ,,Tasso“, „Faust“, Wallenstein“ stb. szemel- vényes tárgyalását és számos kisebb-nagyobb lírai és elbeszélő költemény fejtegetését rendelik el az Utasítások.
