Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 5. szám - Kerecsényi Dezső: Egy magyar dolgozat vallomásai
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 177 (A megállás szilárd pontjai.) Remélhetőleg javulni fognak a viszonyok. . . A pesszimizmussal sem megyünk semmire, tehát fel a fejjel. . . . . .mi, a háborús generáció, megmutatjuk, hogy helytállunk az életben. Ha arra gondolnánk, hogy ránk is a inai huszonnégyévesek sorsa vár, talán kiveszne belőlünk az ambíció. Ezért nem törődünk a holnappal. Már nem nézünk át a túlzott idealizmus rózsás szemüvegén, már nem gondoljuk, hogy az „unalmas“ iskola elvégzése után szabad, boldogabb élet vár ránk, már nem képzeljük, hogy valami korszakalkotót kitalálva, örök hírnévre teszünk szert, mert lelkűnkben előtérbe került a mindennapi élet szüksége, egyhangúsága és színtelen realizmusa. Erre az életre fel kell fegyverkeznünk tudással, becsületességgel és kitartással. Egyrészt hiábavaló minden okoskodás, a tanulás alul nem lehet kitérni, másrészt mindenki hamar eljut addig a pontig, hogy a tanulás csak hasznukra van (részleteket nem tekintve). . . Mi már születésünk óta edződünk. Ezeknek a nehéz időknek a tanítása sok tekintetben hasznos volt. A sok tanulság közül csak egyet akarok kiemelni : a szociális érzék kifejlődését. Nekünk már határozott élményünk az a szociális érzék. Számolás a körülményekkel, igénytelenség, de nagyobb küzdőképesség, szociális érzék és önfegyelem.. . A Trianon szülte magyar sors számunkra már megadott kész életforma volt. Szőkébb lett körülöttünk az élet, de küzdelemre szoktatóbb, fegyel- mezőbb. E nyilatkozatok után néhány tanulság kínálkozik. A kiemelt idézetek valóságértékét nem kell különösen általánosítanunk annak észrevevéséhez, hogy ifjúságunkat igen erősen foglalkoztatják saját jelenők és jövőjük kérdései. Amit azonban e kérdésekkel kapcsolatban mondanak, nem mindig egészen az övék. Bár eléggé számosak az őszinteség színeit mutató nyilatkozatok, egyik-másik megállapításuk felötlően olajozott stílalakja mutatja, hogy itt már sokszor hallott felnőtt véleményeket is ismételnek. Éppen, mert állandóan hallják egy joggal aggódó társadalom rájuk vonatkozó kérdéseit és feleleteit, az ifjúság önszemléletében más időkben is mindig megtalálható fájdalmas póz, mely egyébként egy alaktalan világfájdalomból szokott fakadni, most a generációs végzetszerüség tudatában ölt igen kézzelfogható formát. Szerencse, hogy ugyancsak e sorsszerű helyzetből kiindulva néhány fogódzót is tudnak találni és szkepticizmusból táplálkozó önkritikájuk nem engedi, hogy e pózban egészen elmerüljenek. Legnyitottabbnak és legbizonytalanabbnak látszik helyzetük vallási élményeik területén. Itt állandó billenésben vannak, szavuk is szűkebb, ha erről beszélnek, és igen szívesen bújnak meg jól megtanult közhelyek külső biztonságot adó fedele alatt. Vallástanárainkra itt igen jelentős és finom kézzel megoldandó feladatok várnak. Budapest, Kerecsényi Dezső.
