Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - Láng Margit: A nyelvtanítás az egységes leányközépiskolában
136 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE együttműködés különösen a rokontárgyak tanárai közt, ezek az elengedhetetlen feltételek. Az egységesített középiskola, ha a jövő iskolája akar lenni, egyenrangú szerepet juttat a klasszikus és modern nyelveknek. Elsősorban bizonyos redukció szükségessége merül fel a klasszikus nyelvtanulmányok anyagát és terjedelmét illetőleg. A magyar leánygimnázium első alapvető tanterve1 ezt az eljárást követte, amikor a latin nyelvtanítás idejét a négy felső osztályra szorította össze. A latin nyelvtanítás idejének ez a nagy megszorítása annak idején abból a gyakorlatias jellegű meggondolásból indult ki, hogy a szülők elhatározását a leányoknak akkor még szokatlan tanulmányi irányát és pályaválasztását illetőleg megkönnyítse, későbbi időre halassza. Ez a munkabeosztás, némely csekély kilengést leszámítva, immár harminchét (37) éve fenn tudta magát tartani, életképesnek bizonyult ; megérdemli tehát, hogy az új reformok küszöbén vele foglalkozzunk, további életképességét megvizsgáljuk, tanulságokat levonjunk. A latin nyelvtanítás idejének ez az alapos megszorítása, látszólag felére leszállítása, a régibb skolasztikus módszer híveinek sorában mindjárt nagy megdöbbenést váltott ki és a merész újításnak gyászos kudarcot jósoltak. Ez a jóslat azonban szerencsére nem vált be. Kitűnt ugyanis a gyakorlatban, hogy a fele munkaidőnek nem fele munkaeredmény, hanem ennél jóval több felel meg. Az érettebbkorú tanuló fejlettebb felfogóképessége, fegyelmezettebb észjárása, gyakorlottabb tanulási technikája, szélesebb érdeklődési köre, mind számol- tevő tényezőknek bizonyultak viszonylag kedvezőbb tanulmányi eredmény elérésére. Hozott ezeken a lelki készségeken kívül a tanuló kezdő latin nyelvtanulásához egyéb felszereltségeket is : az alsóbb osztályok modern (német, francia) nyelvtanulásából a latinéval rokon szókincset, nyelvtani formakészletet, fejlett analógiaérzéket és logikát. Mindezen kedvező külső és belső előfeltételek sem biztosíthattak a fiúgimnáziumok nyolc évi munkájával teljesen azonos eredményt. A tantervkészitők már eleve megnyirbálták az olvasmányanyagot és amennyire az érettségi szabályzat engedte, kissé hozzáidomították a leányok ízléséhez. Cicero szónoki beszédeiből kevesebbet olvastunk ; a művésziesen kiesztergályozott mintabeszédeknél jobban élveztük Cicero kedves közvetlenségű leveleit, melyekből sokkal jobban megismerhetjük a nagy szónok szeretetreméltó egyéniségét. A történetírók közül Caesar és Sallustius szorult háttérbe, hogy annál jobban megismerjük a kedvesen mesélgető Liviust és a komor fenségű Tacitust. Még filozófiai munkára, Cicero gyönyörű, költői gondolatokban gazdag Somnium Scipionisára is jutott idő ; a költőket pedig csaknem a fiúgimnáziumokéval hasonló terjedelemben olvastuk. Az iro1 Az első magyar leánygimnázium, az Országos Nőképző Egyesületé, 1896-ban indult meg. Tantervét kiváló szakemberek belevonásával, Beöthy Zsolt egy. tanár és Pályi Sándor szabadlíceumi igazgató készítették. Ez szolgált a későbbi tantervváltoztatásoknál is kiinduló pontul.
