Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Tantervi mozgalmak
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 125 ségi vizsgálatokat, amint pl. ismerem én is, az tudja, hogy ezek az esetek legnagyobb számban puszta kegyelmi tényékké alakulnak át. Az egységes jogosítás végeredményben leszállította az egyetemi oktatás színvonalát, mert az egyetemre kerülő ifjúság kisebb tudása szükségszerüleg magával hozta ezt a minőségbeli hanyatlást. Úgyhogy, ha nem is töröljük el az egységes jogosítást, de az előbb említett kirívó visszásságokat meg kell szüntetni. Foglalkozni kívánok még két felvetett kérdéssel. Az egyik azon állítás, hogy a középiskola ma a demokratizmus előretörése következtében a tömegek iskolája lett, mely nem a tudósok kiképzését szolgálja többé, hanem a haladó idők igényeit. Erre először is az a megjegyzésem, hogy a középiskola mindig a nemzet középosztályát van hivatva tanítani és nevelni, ahol a tanulók létszáma, a quantitás, semmiképpen sem döntheti el a tanítás célját és minőségét, a quali- tást: itt mindig az értelmi osztálynak, az intelligenciának, lehető legmagasabb fokú kiművelésére kell törekedni. A másik megjegyzésem az, hogy benyomulhatott a 8w.o;, az o/.'as; a középiskoláinkba, aminthogy tagadhatatlanul megduzzadtak középiskoláink keretei sok-sok odanemvaló elemmel, de ebből nem következik az, hogy a mi középiskolai tanításunk színvonala sülyedjen le, szálljon alá a tömeg értelmi nívójáig, hanem fordítva : a tömeg emelkedjék fel a megkívántató és történelmileg szentesített mértékig. Nemzetünk jogosan hivatkozott mindig a kultúrfölényre, mellyel a környékező népek közül messze kiemelkedett. Ezt az elsőséget a jövőben is feltétlenül meg kell őriznie, mivel ez adja meg vitathatatlan jogát az ezeréves határokhoz. A másik felvetett kérdés azon aggodalomban nyilatkozik meg, hogy a görög azon esetben, ha a gimnáziumban fakultative fogják tanítani, el fog sorvadni és senki sem fogja tanulni. Ez helytelen feltevés, hiszen már egyszer a görögpótló idején átment ezen a próbán a görög és nem lett tőle komoly baja. Sőt az a lehetőség, hogy a gyengébb tanuló nem köteles görögöt tanulni, azt eredményezi, hogy a görögös csoport színvonala előnyösen emelkedik és kielégítőbb eredményt lehet a görög tanításában elérni. Bevégzésül élek azon engedéllyel, amit a miniszteri tervezet utolsó mondata megad : ,,a felsorolt kérdéseken kívül természetesen nem zárkózom el semmi olyan javaslat, vagy vélemény elől sem, amely középiskolai oktatásunk javát és helyesirányú előhaladását kívánja szolgálni.“ Ki kell mondanom ugyanis azon szilárd meggyőződésemet, hogy csinálhatunk akármilyen bölcs tantervet, építhetünk pompás iskolapalotákat, megrakhatjuk a szertárakat gazdag gyűjteményekkel, ez mind nem biztosítja a sikeres, célravezető köznevelési munkát, mert minden iskolának a lelke a tanár. Ha a tanár egész egyénisége benne él és lüktet az iskola testében, ha teljes szívvel-lélekkel csüng a tanítás munkáján, ha a tanterem és a tanítványok serege a számára nem szükséges robotot, hanem eszményi elhivatottságot jelent, akkor meglesz a százszázalékos eredmény. De ehhez anyagi gondoktól mentesített, tisztességesen fizetett, erkölcsi-
