Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Megjegyzések
118 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE leendő hozzászólásokhoz. Ezt eddig csak cum grano salis tettük, mert abban a régi protestáns tanári magasabb felfogásban éltünk, hogy mindenek- fölött a tanárság és iskola szellemi érdekeit képviseljük. Az idők és körülmények lényeges megváltozása és a már húsunkba és vérünkbe vágó jövedelemcsonkítások és elmaradások azonban arra késztettek, hogy most már ezzel a kérdéssel a legkomolyabban és a leghatározottabban foglalkozzunk. De váratlanul egy újabb fizetéscsökkentés jött ismét a KANSz és más testületek tiltakozása ellenére, amely arra enged következtetni, hogy itt már — bármely kormány jöjjön is —nem lesz többé megállás. A tisztviselő osztály sorsa nálunk meg van pecsételve. Van-e tehát ilyen viszonyok között helye bármely okos, igaz és alapos discussiónak is? Hisz minden csak akadémikus jellegű elmélkedés és falra hányt borsó lenne. A legveszdelmesebb és legfájdalmasabb jelenség itt az, hogy csonka országunk népességének legnagyobb része irigységgel és keserűséggel tekint a tisztviselőkre s ezek között a tanárokra. Az irigység és ingerültség — politikai számításból is szítva — folyvást növekedik és rettenetes szakadékot váj a lateinerek és más néprétegek között. Olyat, aminek nagyon szomorú vége lesz. A politika hovatovább a nyers létszámra és nem az intelligenciára és műveltségre kezd támaszkodni. Ä kultúrfölény már üres szó, fő a numerus, ennélfogva az a néptömeg, amely nem ponderál, hanem numerái. A demokrácia rendesen így szokott lenni oklokráciává, amit nagyon jó lenne meggondolni. Mi nemcsak kétségbeejtően szomorú anyagi helyzetünket fájlaljuk, hanem ennek a rémétől is rettegünk. A hősi halott tanárok és tanulók emléke. A mély gyász és kegyelet hozta létre azokat az emlékjeleket (táblák, reliefek, szobrok), amelyek már sok közép- és főiskolában hirdetik a világháborúban hősi halált halt tanárok és diákok dicsőségét s vannak egyszersmind fölemelő, ösztönző és lelkesítő hatással a felnövekvő tanulónemzedékre. A közoktatásügyi Miniszter most elrendelte, hogy ezeket az emlékeket kivétel nélkül mielőbb minden iskolában állítsák fel. Nagyon helyes. A szemléltető oktatásnak — egyébtől eltekintve is - - olyan alkalmas és példaszerű jele az, amit elhanyagolni nem szabad. így is fogjuk fel, nem mint hivalkodás nyilvánulását. Azonban a mai nehéz helyzetben levő tanárság és ifjúság a fölemelő érzések mellett nagyon szomorú gondolatokkal is áll meg és mélyed magába ezek előtt az emlékek előtt. A jelen és jövő egyaránt aggasztja mindakettőt. A kenyér gondja mellett az ifjúságot az elhelyezkedés lehetetlensége is keseríti. Erről a Miniszter nem tud gondoskodni. A dicsőségtől körülsugárzott hősök neveinek olvasásakor vájjon nem úgy sóhajtanak-e az ifjak, mint ahogy Homeros énekelte Trója romjain : „Sokszorosan boldog Danaok, kik egykor elestek“ ! ? Vagy, amikor gyászüdvözletül kalapjukat leveszik, vagy meghajolnak az emlékek előtt, nem így fakad-e fel szívok mélyéből az elkeseredett üdvözlet : ,,Avete heroes, morituri vos salutant !“ „Nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, megdermedett 1“ A rendeletek mellé egy kis reményt és életet is kérünk, mert így az emlékjelek majd csak a halált hirdetik. Konfereneiáznak mindenfelé. Meg akarják javítani a rettenetes háború és emberi őrület által elrontott világot. De a konferenciákkal csak a bajok válnak nyilvánvalóbbakká, anélkül, hogy az állapotok javulnának. Február 3—4-én a református theologiai akadémiák tanárai gyűltek össze tanácskozásra Sárospatakon. A tanácskozás főtárgya a Barth-féle dialektika theologia volt, amely tartalmas előadások után nagyon tanulságos eszmecserére adott alkalmat. Szóbakerült azonban az a súlyos helyzet is, amelyben theologiai akadémiáink sínylődnek. így többek közt a korlátozás,eltávozás vagy nyugalomba- vonulás folytán megüresedett tanszékeket az anyagi erők elégtelensége miatt nem tölthetik be s vagy ideiglenes tanerőkkel, vagy az üres tanszékek tantárgyainak a meglevő tanárok közötti felosztásával segítenek úgy-ahogy a nehéz állapotokon. Ez az ideiglenes félmegoldás nemcsak a tanárokra rak súlyos terheket, hanem a tanszékekhez kötött kívánalmaknak sem felel meg s természetesen nem válik a theologiai oktatás előnyére. Megütközéssel és fájdalommal emlékezett meg az érdekezlet arról is, hogy a debreceni egyetem
