Protestáns Tanügyi Szemle, 1933

1933 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom

112 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lexikon tele van) hozzászokjunk. Másodszor, ha mindennek azonnali magyarázatát parancsolják nekik, tudják meg, mily erősen merí­tették ki a dolgok névjegyzékét és ha nem bíznak magukban, legyen alkalmuk olvasás előtt magukat erre előkészíteni. Harmadszor, mert a szót, melynek jelentését elvesztették, szükségük lesz mindkét szövegben nyomozni, megtanulják majd ugyanazon munkával mind a mintegy 500 ékesség ismerését, mind a mutatónak, mely a könyvek­hez van fűzve, a használatát. Végre, negyedszer, ez a nyelvtani vizsga tartására fog szolgálni. T. i. nyomozandó : 1. vájjon egyszerű szó került-e elő, vagy összetett; 2. tőszó-e, vagy származékszó ; 3. főnév-e, vagy ige ; személyes melléknév-e, vagy határozószó stb. 4. És ha főnév, milyen nemű és hajlítású, amit odavetett jegyei fognak fel­mutatni. 5. Ila melléknév, hány végzetű és hogyan hajlíttatik. 6. Ha névmás, hogyan hajlíttatik. 7. Lét-ige-e? Cselekvő-e, vagy szenvedő? és mily igehajlítású és alakú? stb. Elég az intésből ! A többi a te szorgalmadra, körültekintésedre lesz bízva. Légy jó egészségben és a keresztyén ifjúság dolgát szor­galmasan végezd ! Sárospatak. Ford. Gulyás József. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM. „In natali Domini“ című füzet megjelent Pamel, Hatzfeld és Thomas tollából (Kassel, 1933. Baeranleiter-Verlag. 8°, 27 lap), amely középkori latin­nyelvű, adventi és karácsonyi énekeket tartalmaz. Az énekek némelyikében vegyesen vannak latin és anyanyelvű verssorok, úgy, amint azokat a nép annak idején énekelte. Jóleső érzéssel látunk magyarnyelvű verssorokat is a latin szöveg között. A szerzők célja, hogy ezeket az énekeket, amelyek egykor a keresztyénség közkincsei voltak, hozzáférhetővé tegye korunk és megőrizze az utókor számára is, a vegyesnyelvűeket, amelyeket, ahol ma még megvan­nak, már csak anyanyelven éneklik, abban a formában, ahogy azok a latin nyelvről az anyanyelvre való átmenet korában csendültek fel a nép ajkán. Kiithi/ Dezső. Borsodi Ernőd: Fátyol. Regény. "Török kiadó, Mezőtúr, 1933. 303 lap. Székely Mózes : Zátonya óta nem jelent meg könyv, mely az elszakított magyarság idegekbe, vérbe-húsba gyökerező kálváriáját ilyen döbbenetes módon, ilyen sötét színekkel festette volna fel az emlékezés vásznára. Nem véletlen a Székely Mózes művének említése, e két regény sok rokonvonást mutat s mintegy kiegészíti egymást. Borsodi Ernőd is álnév, mint a Zátony szerzője-é, ez is, az is az oláh megszállás atrocitásairól rántja le a leplet, de míg a Zátony a földbirtokos középosztály lassú haldoklásának a bemutatása egy hűséges kutya lelki-testi szemüvegén keresztül, a Fátyol a falusi refor­mátus lakosság vegetációja s egy fiatal lelkész élet tragédiáján át az összes református papság kanossza-járása is egyben. A történet 1920-ban kezdődik a trianoni szétdarabolás előzményeire való rövid utalás után Bándy István csopaki lelkész életét vonultatja végig a regényben színes stílusával, bár néha papos elmélkedésektől kísérve. Az első kábulatból felocsúdva hömpölyög tovább az élet, e hatalmas folyam, még az a nagy kőszikla sem tudja útját állani, amit háborúnak neveznék, a most előtte levő akadályokat meg már semmibe se veszi — mondja némi rezignációval a szerző.

Next

/
Thumbnails
Contents