Protestáns Tanügyi Szemle, 1933

1933 / 3. szám - Hoffer András: A rendszertanítás a középiskolában

108 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE harcba, vagy állította attól függetlenül munkába. A fajleírás, rend­szerezés mostoha gyermekké lett. Egészen a lekicsinylésig. Csak természetes, hogy ez az irányzat lett úrrá az egyetemeken is. Itthon és külföldön egyaránt. Erről itt csak annyit, hogy pl. a négy magyar tudományegyetemen ma is csak két, ú. n. állatrendszer­tani tanszék van, a budapesti ezek közül is állandóan betöltetlen ; a növényrendszertannak pedig csak Budapesten van katedrája. Ez a felfogás természetesen átcsapott a középiskolába is. Ma mindenki — szakember és nem szakember, de inkább az utóbbiak — egyre azt hangoztatja, hogy csak „biológiát“ és mennél kevesebb ,,rendszertant“. Ez az elv már valósággal dogmává lett. Hogy meny­nyire, azt legeklatánsabban mutatják az 1927. évi középiskolai tan­tervi Utasítások. Ezekben a rendszeres növénytannal kapcsolatosan ezt olvassuk : ,,A tanítás fősúlya mindig a kiválasztott — 30 — típus alapos megismertetésére essék. Egyéb növények csak annyiban emlí­tendők, amennyiben nemzetgazdasági jelentőségük van.“ (235. oldal.) Az Utasítások tehát kitűznek a rendszeres növénytan számára 30+ca. 40—50 növényfajt. Ha csak a magyar flórát vesszük is (pedig; nehány külföldi növényt is csak meg kell említenünk !), annak cca 4250 fajából ne ismertessünk meg többet 70—80-nál? A tankönyv­írók természetesen meg is tettek minden tőlük telhetőt, hogy a „rend­szertant“ belegyúrják ebbe a prokrustesi ágyba ; de valljuk meg, kevés sikerrel. Még a legrövidebb tankönyvek egyike, a dr. Szilády Zoltán-féle is kénytelen volt pl. a Soktermőjűek rendjéből 16 fajt ismertetni. Ezenkívül még tárgyal 24 virágos rendet és természe­tesen a virágtalanokat, tehát ismertet, ill. felsorol legalább is 200 fajt. Most már az a kérdés, hogy oktatás és nevelés szempontjából helyes-e a rendszeres állat- és növénytannak (az ásványtanban a tárgy természete szerint nem kifogásolják annyira) ez a háttérbe- szorítása? A kifogás ellene az, hogy feleslegesen terheli meg a növendék memóriáját. De vájjon valóban így van-e? Kétségtelen, hogy az általános, szintetizáló és generálizáló résznek a nagy igazságokra való rávezetésével, törvényeinek, igaz­ságainak egyetemesítő nagyvonalúságával, átfogásával megvan a maga nagy jelentősége úgy tárgyi tudást adó, mint pedagógiai szempontból, de emellett az analizáló, apró részleteket észrevétető és rendszerező második résznek elhanyagolása, sőt majdnem lebe­csülése, szerény véleményem szerint sarkalatos és kettős hiba. Didaktikai szempontból nagyon fontos a rendszeres rész, mert ebben ismertetjük meg a tanulókkal hazánk — és részben a külföld — állat-, növény-, ásványvilágát. Ezt pedig —- természetesen az adott kereteken belül — csak meg kell tennünk ! Bizony éppen a rendszeres rész ellen támadt irányzatnak a következményekép nagyon gyakran találkozunk olyan művelt laikusokkal, akiknek állat- és növényismerete annyi, mint leíróföldrajzi tudása, ami köz­ismerten legalább is minimális. Ezzel szemben a régi generációkhoz

Next

/
Thumbnails
Contents