Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Hoffer András: A rendszertanítás a középiskolában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 107 A helyesen alkalmazott ökonómia kérdésének tisztázását nagyban elősegíti a kartársak megértő együttműködése. Erre sok alkalom kínálkozik: módszeres konferencia, magánérintkezés és egyebek. A conditio sine qua non azonban az igaz ügyszeretet, mely kicsinyes egyéni szempontokon túlemelkedik. Szabad legyen szerénytelenség vádja nélkül utalni az Ev. Leánykollégium tanári karának kezdeményező kísérletére, mely eféle megbeszéléseit a Középiskolai Tárgyak Egymásra Vonatkoztatása a Gyakorlatban c. könyvben szögezte le. Amilyen ideális volna egy ilyen egységes középiskola, mely a különböző tárgyakat harmonikus egységbe foglalja, éppen olyan megnyugtató volna tisztán gyakorlati szempontból is, mivel a szülők elhatározását gyermekeik tanulmányainak irányításánál nagyon megkönnyítené. Ma, mikor a pályaválasztás még a 20. életév felé is súlyos gondot okoz, hogy tudjon a szülő helyesen választani megfelelő iskolatípust 10 éves gyermeke számára ? Az átlépés lehetősége egyikből a másikba megvan ugyan, de ez mennyi küzdelmet, költséget, idegerőt, anyagi és lelki bonyodalmat jelent gyermeknek és szülőnek egyaránt ! Örömmel várjuk tehát az új, egységes középiskolát, mely remélhetőleg a jövő iskolája lesz, a szó nemes értelmében. Budapest. Láng Margit. A rendszertan-tanítás a középiskolában. Voltaképpen csak rossz szokásból beszélünk itt, a középiskolában rendszertanról rendszeres állattan, növénytan és ásványtan helyett. Én tehát a természetrajzi tudományoknak erről a második, rendszeres részéről, azoknak a középiskolában való tanításáról, didaktikai és pedagógiai jelentőségéről óhajtok itt nehány gondolatot papírra vetni. Linné után, egészen a múlt század közepéig minél több állat- és növényfajnak a leírását és azoknak rendszerezését tartották a biológiai tudományok legfőbb feladatának. Hogy ebben az igyekezetben, különösen a fajgyártásban, kicsik és nagyok sokszor mennyire túlzásba estek, mutatja egyebek közt az a sok sznonimum is, amit tetemes holtteherként cipel magával ez a két tudomány. (Az ásványtan ebben a dologban szerencsésebb volt.) De jöttek új fölfedezések ! A mikroszkópiám és a mikrotechnikai módszerek tökéletesedése ; a vegytan, a fizika s alkalmazott tudományaiknak csodálatos fejlődése. S ezeknek a hatása alatt az élőlények kutatása is egészen más irányt vett. A külsőalaktant félretolta a belső (anatómia) s ezzel párhuzamosan a fiziológia, oikológia, fejlődéstan a legkitűnőbb elméket küldte a darwinizmuskiváltotta 2*