Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Láng Margit: Az egységes leányközépiskola
106 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE egységes alapon ; nem csak árnyalati, hanem fundamentális különbség van köztük. A közös vallásos, erkölcsi és hazafias eszme összefűzi ugyan őket; de az a jelentőség, melyet egyes tantárgyaknak a többivel szemben adnak, mégis szétválasztja, csaknem szembeállítja őket egymással. A tapasztalat a gimnáziumi típus mellett szól. Hogy ebben mennyi része van az iskola szellemének, a hagyományok tiszteletének vagy azon gyakorlati meggondolásnak, hogy mégis több életpályára nyújt lehetőséget, annak megállapítása bajos nagyon és tán nem is elsőrendű fontosságú. A lényegbevágó az, hogy a sok hányódás és kísérletezés után révbe jussunk és megtaláljuk azt az egységes iskolatípust, mely az eddigiek előnyeit egyesíti, a gyakorlati élet követelményeinknek, lelki alkotottságunknak, hagyományainknak egyaránt megfelel; mely fejlődésképes, mivel a múlton gyökerezik és azért a jövő iskolája lehet. A régi gimnázium ellen legtöbbször hangoztatott vád, hogy a klasszikus tanulmányok túlsúlya a gyakorlatiasabb jelentőségű reális tárgyak és modern nyelvek rovására megy és nem számol a modern kultúra kibővült, sokoldalú érdeklődési körét szolgáló tanulmányokkal, ú. m. világirodalom, zene- és művészettörténet. Hogy a lehetőség mindezek egyesítésére megvan, az már a trifurkációs rendszer iskoláin is valamelyest megmutatkozik, melyek mindegyik tagozatában többé-kevésbbé szerepel a művészettörténet. A zenetörténet is ott lappang az énektanításban, a világirodalom a hazai irodalomban ; de nagyon szerény méretekben és alárendelt jelentőségben. Súlyosabb kérdés a kiegyezés a klasszikus és modern nyelvi tanulmányok közt; nem éppen elvi nehézségek miatt; mert hiszen ezek a különböző tanulmányok, ha helyesen összhangba hozzuk őket, nem ellenségei, hanem támaszai egymásnak : a modern nyelvek előkészítenek a klasszikus nyelvek tanulására ; a tanuló az alsóbb osztályok francia vagy angol tanulmányaiból szókincset, grammatikai készséget, fegyelmezett gondolkodást hoz az V. osztályban meginduló latin tanuláshoz ; a latin nyelvtanulás pedig megkönnyíti a modern nyelvek mélyebb logikai megértését, szófűzésének, mondatszerkezetének szabatosabb elsajátítását. Inkább csak helyes időbeosztás kérdése, hogy a latin mellett mennyi idő jusson a modern nyelveknek. A tanuló munkaerejének túlságos megfeszítése pedig könnyen elkerülhető, ha a klasszikus és modern nyelvek tanárai egységesen, egyetértőén járnak el. A matematika sem lehet áthághatlan kínai fal az egyes iskolatípus közt. Megfelelő redukcióval, helyes ökonómiával, a lényeg kiemelésével tanuló és tanár munkája minden tárgynál lényegesen megkönnyíthető, anélkül, hogy a munka alaposságának rovására menne. Sőt ellenkezőleg, a sok emlékezetterhelő, felesleges adat elhagyása a tanuló szellemét felfrissíti, fogékonyabbá teszi a lényeg felismerésére, tanulmányainak élvezésére. Ezt minden tanár megteheti saját tárgyánál, kellő meggondolással és belátással.
