Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Nánay Béla: A párhuzamos osztályok jobb kihasználása
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 103 A tanulókat érő kár. A tárgyalás egyszerűsítéséért s mivel csak két-két osztályról van szó, a népszerű megjelölést használjuk: gyönge és erős tanítókról beszélünk. Nincs nekik megfelelő munkatempó és környezet. Az előtérben áll a tananyag, azt el kell végezni. A tananyagot adagolja a tananyag- beosztás. Ez ugyan csökevény az iskola életében, de a porosz mili- tarizmus korából maradt felfogás szerint gyorsvonati pontossággal kell megtartani. Ez szabja meg a munkát. A gyengébb tanuló figyelme az átlagnál hamarabb fárad, viszont jobban meg kell feszítenie, mert a tárgyérdeklődése kisebb, de gyönge hozzá az akaratereje is. Három lelki tényező a kötelező gyorsasággal szemben ! Ha ez lassúbb volna, időt adna megállásra, intenzívebb megértetésre, egyszerűbb, vagy az emlékezetből kiesett tények részletezésére, a hibák okainak kikeresésére a gyengébb tanuló is sikerrel végezné munkáját. De hátráltatja a környezet is. Az erősebbek nagyobb teljesítménye a kisebbrendűség érzését váltja ki. Fokozza ezt az, hogy ezek botlásait — gyermekek és primitívek kegyetlenségével — kimerítik. Gyakori panasz, hogy a gyönge fél ettől s nem mutatja azt sem, amit tud. Lustának és tudatlannak látszik, holott csak fegyelmezetlen (belsőleg) s nem megfelelő a környezete. Önbizalma, hogy képes a munkát elvégezni, csökken s kedvszegésben hal el. Sőt, mert az osztályközösségen kívül érzi magát, a munka ellen makacsolja magát. Ha a tanár külön és bővebben foglalkoznék vele, ez elkerülhető. De az osztálylétszám rendszerint nagy, az erősebbekre is kell időt fordítani. Nagyon nehéz a választás, hogy melyiket rövidítse meg. És nem is felróható gyarlóság, ha hajlik a jobbak felé. A gyöngébb úgy érzi, hogy a tanár nem tartja érdemesnek, hogy vele törődjék, az ő részéről is sérelem éri, önbizalma törést szenved. A szülő mindezt nem tudja ; csak az osztályzatot látja. Hiúsága, néha anyagi érdeke, azt kívánja, hogy az jó legyen. De ezt a vegyes csoportban nehezebb elérni, mert az osztályozás viszonylagos. (Hasonlóak csoportjában relatíve, sőt valóban is kielégítő, vagy jó lenne.) A tanuló rákényszerül a látszateredményre s azt, ha inkorrekt eszközökkel is, elérni igyekszik. A következmény : hibás jellemfejlődés és iskola-idegesség. A gyöngébb tehát elkallódik munkában, fejlődésben, jegyben. Hiányzik nála a tehermentesítés. Az erőseknél. Ugyanaz a helyzet: nem megfelelő a munkatempó, környezet, értékelés. A „tanmenet“ a képzelt átlaghoz alkalmazkodik. Lasabban kénytelenek haladni, mint képesek volnának. (A havi anyagot minden hónap elején közlöm tanítványaimmal s az erősebbek már két hét alatt fel tudják dolgozni.) Nekik kicsinyes kérdés, néha egykét évvel túlhaladott az, amellyel bíbelődnie kell az osztálynak a gyengébbek miatt. A tanár ugyan kérdést intéz hozzájuk is, hogy
