Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - F. Kiss István: Mit várhat a népiskolától a középiskola?
Mit várhat a népiskolától a középiskola? A nevelés sikerének alapfeltétele a folyamatosság. Ez a fontos elv azt jelenti, hogy munkánkat minden alkalommal ott folytassuk, ahol abbahagytuk ; közvetlenül arra építsünk, amit már jól megalapoztunk ; lépésről-lépésre, nyomról-nyomra haladjunk szakadatlan és hézagtalan folytonosságban ; minden eljárásunkat a megelőzőhöz, .1 meglevőhöz alkalmazzuk ; minden továbbhaladásnál vegyük számba az előzményeket, az eddig elért eredményeket azért, hogy az újat ezekhez kapcsolhassuk ; a múlt és jelen közt legyen meg a kontinuitás ; szóval egész munkánkon, nevelői eljárásunkon az a bizonyos veresfonál húzódjék végig, amit olyan sokszor szoktak más vonatkozásban is emlegetni. Negative azt jelenti ez az elv, hogy a nevelésben, bárminő hosszú ideig is tart az, soha, sehol se legyen szakadék, űr, vagy hézag (1. Pestalozzi : a liézagtalanság elve). Megköveteli ezt az oktatás sikere, hiszen folyamatosság nélkül a megértés lehetetlen. Az appercepcióhoz ugyanis feltétlenül szükségesek régebbi, rokon, ú. n. appercipiáló képzetek s a megértés éppen azt jelenti, hogy az új képzet kapcsolódott a régiekhez, azok közt elhelyezkedett, illetve el tudtuk helyezni. De megköveteli ezt a növendéknek nemcsak értelmi, hanem a teljes fejlődése is, amely — eltekintve a fejlődés egyes szakaszainak hullámzásától—egészben véve nem ugrásszerűen, hanem lassú és fokozatos folyamatossággal halad előre. Ez a követelmény tehát akkor is nagy jelentőséggel bírna, ha az egyesek nevelését elejétől végig egy nevelő intézné. Jelentőségét csak fokozza az a körülmény, hogy a növendékek egyik számottevő, nagyon értékes részénél a nevelést több nevelő végzi. A család, kisdedóvó, népiskola, középiskola, egyetem egymástól kapják a növendékeiket, nyilvánvaló tehát, hogy mindeniknek figyelembe kellene vennie azt a munkát, amit a megelőző szerv végzett és azt kellene tovább folytatnia, éspedig a hézagtalanság elvének szigorú megtartása mellett. Ellenkező esetben kárt okoz a növendéknek, mert nehezíti, gátolja a fejlődését, zavart, konfúziót okoz nála s ez addig tart, amíg a zökkenés hatása el nem múlik és valahogyan ismét meg nem teremtődnek a folyamatosság feltételei. Hogy eddig menynyit szenved a növendék, az elképzelhető ! Itt a magyarázata annak a sokat emlegetett jelenségnek, hogy milyen nehéz dolga van a népi PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE
