Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Hoffer András: Gondolatok a gimnáziumi természetrajz- és vegytantanítás reformjához
58 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE földes lépésekkel haladnak előre s •— ami még fontosabb •—• a modern élet napról-napra több természettudományi ismeretet követel tőlünk. Hogy a sok közül csupán nemzetünk iparosodását, vagy a mezőgazda- sági több- és okszerűbb termelés elodázhatatlan „lenni vagy nem lenni“ jelentőségű problémáit említsem. A középfokú iskola azt sem tévesztheti szem elől, hogy nemcsak a legtöbb szakiskola növendékei, de a főiskolák hallgatóinak többsége is (a tudományegyetemeken az. orvostanhallgatók és a természettudományi szakos tanárjelöltek, a közgazdasági egyetemen a mezőgazdasági fakultás hallgatói, a műegyetem, az állatorvosi főiskola, a gazdasági, bányászati és erdészeti akadémiák hallgatósága) természettudományt, vagy ilyen irányú alapismereteket feltételező stúdiumokat folytat. Tudjuk jól, hogy az ú. n. reálgimnázium egy árnyalattal sem reálisabb, mint a humángimnázium. A természetrajz és vegytan mind a kettőben ugyanazt az anyagot és beosztást kapta. És pedig : I. o. és II. o. „kis természetrajz“ heti 2—2 óra, IV. o. ásványtan és vegytan 4 óra, V. o. növénytan 2 óra, VI. o. állattan 3 óra. Összesen 13 óra. A Wlassics-féle módosított tanterv az ásványtant és vegytant, mint elvontabbakat és nehezebbeket, a IV. o.-ból, nagyon bölcsen föltette a VI. o.-ba ; az 1924-i visszatette a IV-be. Bizonyára azzal a megfontolással, hogy így az is, aki a IV. o.-ból hagyja el a gimnáziumot, hallott légyen valamit ezekről a tudományokról. S itt mingyárt rá kell mutatnom a gimnáziumi tanterv egyik legnagyobb fogyatékosságára, hogy t. i. benne a vegytan még mindig nem kapott önálló létet. A vegytan úgy tárgyának körét, mint módszerét és formaképző erejét tekintve, teljesen önálló tudomány. Éppenúgy nem ásványtan, mint ahogy nem növénytan, állattan (a szerves részénél fogva pedig ezekkel is épúgy összepárosíthatták volna) vagy mint ahogy nem fizika. „Ásványtan és vegytan“ : szakembernek épúgy hangzik, mintha pl. ilyen tárgyakat kreálnának : „Fizika és vegytan“, vagy „Fizika és mathematika“. Ezeken bizonyára mindenki megbotránkoznék. Csakhogy az „ásványtan és vagytan“-on alig van, aki komolyan megütközik. Ennek okát én főleg abban látom, hogy természetrajz-vegytan szakos tanár nagyon ' kevés van. Azok is, akik ilyen oklevelet szereztek, reáliskolákban helyezkedtek el, ahol természetesen a vegytan jelentőségéhez méltóan tanított külön tantárgy. A vegytant a gimnáziumokban tanító természetrajz-földrajz képesítésű tanároknak pedig ez a tudomány csak kivételesen elmélyedésük tárgya. Tárgykörét, gyakorlati és metho- dikai részét, lélekformáló erejét nem ismerhetik annyira, mint vegytanszakos kollégáik. Ezért nem hallunk elég és megfelelő súlyú tiltakozást ez ellen az „ásványtan és vegytan“ című „tantárgy“ ellen. S az eredmény az, hogy így ez a minden tekintetben fontos és értékes tárgy valósággal elkallódik. Összeolvad, helyesebben összekeveredik az ásványtannal s a IV. o. elvégzése után minél előbb ezzel együtt majdnem tökéletesen és örökre megsemmisül. Kétségtelen, hogy a
