Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 343 majd kitoldva még kettővel 1913-bau. Akkor azt hittük, hogy befejeződött Pintér munkája. „Alaposságra, teljes tárgyilagosságra“ törekedett, mondja maga ; mégpedig alaposságra az írók tárgyalásában, teljességre a szakirodalom feldolgozásában. A helyzetre jellemzésül írja, hogy Németországban a reformáció óta (így jelez a katolikus szerző !) 40 teljes irodalomtörténet jelent meg, nálunk csak a Toldié és Beöthyé. A szakirodalmat saját bevallása szerint (I. kötet) 1928 végéig dolgozza fel, de tény az, hogy a később megjelent két kötetben 1931-ig is eljut. A bevezetés után adja szerző a magyar irodalomtörténet bibliográfiáját ilyen sorban : anyag- gyűjtő kísérletek, útjelző vázlatok, tudományos jellegű, teljes, a művelt közönség, iskola használatára írt művek, bibliográfiái munkák, írói lexikonok, irodalomtörténeti folyóiratok; végül érdekes a Magyar irodalomtörténet más nyelven c. fejezet. ^Általános jellemzésül ki kell főerényét emelnem : igen jól tagolt, az óriási anyagban igen könnyű eligazodni, könnyű mindent megtalálni, ezt nemcsak a fejezetek beosztása, hanem a tárgymutató is megkönnyíti. Minden egyes fejezet történeti áttekintéssel kezdődik, majd az írókra vonatkozó főadatok következnek pompás, nagybetűs nyomásban. Ezt követi az életrajz részletezése szigorúan időrendben, kisebb betűkkel ; azután az irodalom, mely azonban — mint meggyőződtem —- bele van dolgozva a nagybetűs részbe, úgy, hogy aki csak röviden kíván tájékozódni, a legújabb kutatások eredményeit már ott megtalálhatja ; a fejezetek végén található irodalom csak bizonyítéka a szerző alapos és megbízható forrásfeldolgozásának. Annak érzékeltetésére, hogy egyes írónak mennyi hely jut e nagy műben : Balassa Bálintról 54 lap (oldal) szól, és pedig Í5 életrajz, 28 művei, 11 irodalom; az életrajz végén igen tanulságos rész az életrajzát feldolgozó költői művek sorozata. Zrinyi Miklósnak 66 lap jut, ebből 14 életrajz, 9 leírás, 23 eposzát, 8 prózáját, 12 a róla szóló irodalmat tárgyalja ; Bessenyei György 63 lapjából élete 15, szomorújátékai 9, vígjátékai 10, verses művei 11, prózája 14, irodalom 4. Minden kötet végén „Visszapillantás“ ad összefoglalást. A kikutatott és feldolgozott anyag rendkívüli bősége tehát kétségtelen. Minket protestáns szempontból érdekel első sorban a mű s itt meg kell állapítanunk, hogy teljesen objektívnek találjuk hangját. Pl. a reformáció korának protestáns vallásos költészetére 33, a katolikusra 6 lap jut, mint ahogy ez a történelmi igazság. A legérdekesebb a III. kötet, mely a reformáció korát tárgyalja : a történelmi mozzanatoknak hű képét adja ; a XVII. század vallási helyzetét részrehajlás nélkül tárja elénk, igazságot szolgáltatván mindkét résznek. Egyenesen megható a gályarab prédikátorok szenvedéseinek rajza. Igen örvendetes, hogy az írók vallását mindenütt megmondja. Bizony a mi protestáns irodalomtörténet tanításunk sokat vétett, mikor ezt nem tette meg. Diákkoromban sohasem mondották meg a református iskolában, hol tanultam, az írók vallását. Mennyit ártottak ezzel, ahelyett, hogy ennek kiemelésével
