Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
342 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ki, ahol a hosszú téli esték szinte megkövetelik a kézimunkát, annak sokféle fajtáját. Nálunk is próbálkoztak ilyen mozgalommal, sőt a cserkészet ezt teljes egészében átvette és minden ideális vonatkozásában igyekszik megvalósítani, hogy lehetőleg egész embert tudjon nevelni. Orel Géza ennek a gyakorlati irányú nevelésnek, a szó szoros értelmében vett munkaiskolának, mondbatnónk munkásiskolának az apostola. Dolgozni, munkára akarja nevelni a fiatalság jó részét, nem pedig hivatalnoknak. A szabad foglalkozás a legtöbbször egészségesebb, változékonyabb és kielégítőbb megélhetést nyújt, mint a hivatalnokoskodás. A mesterség az egész világra szóló diploma, azzal mindenütt meg lehet a kenyeret tisztességes úton keresni, aki dolgozni tud és akar is. Természetes, ez csak a jó, szakértő munkásra áll, ma pedig kevés van ilyen. Az igaz, hogy nem igen sok a protestáns egyházak kezén levő polgári iskolák száma, gyakorlati irányú (gazdasági, földmíves, iparos stb.) iskolánk is alig van, mégis érdemes foglalkozni pedagógusainknak az ilyen kérdésekkel, mert a protestáns országok : Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Hollandia, Anglia, az Unió stb. mind tele vannak ilyen iskolákkal. A humanisztikus műveltség kincseinek ápolása mellett erre is gondolni kell a nemzet nevelőinek, annál is inkább, mivel mi kicsiny, megtépett ország gyermekei vagyunk. Gyermekeinket a való életre kell előkészítenünk. Budapest. Horváth K. Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. Tudományos rendszerezés. (I—IV. kötet.) Budapest, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadása. Stephaneum nyomda nyomása. I—II. kötet 1930. III—IV. 1931. A magyar irodalomtörténetírás terén korszakalkotó nagy müvével a szerző az Akadémia nagy díját nyerte el 1932-ben. Ritka kitüntetés, melyet eddig csak két irodalomtörténetíró ért el, méltán érte ez a budapesti tankerület egy évtizede dolgozó főigazgatóját. Olyan hatalmas művet alkotott, mely szinte egész embert kívánt s mégis mennyi más téren is tevékenykedett ez alatt Pintér Jenő. Ha az előttünk fekvő hatalmas köteteket nézzük, el sem tudjuk képzelni, mikor jutott erre ideje. Mert ha az anyaggyűjtésben segíthették is munkatársak, az egységrehozás az ő műve. Nem olyan széteső e nagy munka, mely IV. kötetében még csak a XVIII. századig jut el, mint az ú. n. Nagy-Beöthy, melyben minden egyes rész külön tanulmány s alig vesz tudomást a két kötet többi részeiről. Pintér műve valóban „tudományos rendszerezés“. Az I. kötet előszavában elmondja a szerző, hogy az Akadémia Semsey-pályatételére írta 1907-ben első művét, mely 1867-ig dolgozta fel irodalmunk történelmét. Itt is már nemcsak írókat tárgyal, In íem a reájuk vonatkozó irodalmat is. Toldi Ferenc úttörő munkája óta hasonló mű nem volt. Ez jelenik meg 1909-ben két kötetben,
