Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - B. Szűcs Ferenc: A középiskolai énektanítás ügye, az újabb szaktanárképzéssel kapcsolatban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 28 rendszeres tanszék is szerveztessék. A sok „műkedvelő“ óraadó helyett, akik az éneket mint rendkívüli tárgyat tanították, alkalmaztassanak ezentúl old. középiskolai énektanárok, természetesen egyelőre szintén óraadókid. (Az értesítőkből megállapítható, hogy az ország középiskoláinak egyharmadánál tanította szakember az éneket, kántorokat, tanítókat is ideszámítva !) Azok az iskola- fenntartók pedig, akik a saját erejükből már eddig is rendes tanszékeket szerveztek, köteleztessenek arra, hogy az ezentúl bekövetkező megüresedéseknél csak képesített szakemberekkel tölthessék be az állást. Talán szegényes megoldás lesz s az eredeti tervhez mérten megalkuvást jelent, azonban már csupán az a körülmény, hogy az ének kiemeltetik a rendkívüli tárgyak sorából s az egyidejűleg szükségessé váló új, szakszerű tanterv kiadásával komolyabb mederbe terelődik, egy olyan, igazán jelentős haladást eredményez az iskolai énektanítás terén, mellyel a mai lehetőségek mellett megelégedettek lehetünk. Ám ha ehhez még annak biztos reménysége is hozzájárul, hogy úgy a rendes, valamint az óraadói állásokon ezentúl csak képesített szakemberek fognak működni, úgy a legnagyobb megnyugvással tekinthetünk énekkulturánk jövendője elé. Szeretnék meggyőző erővel szólni s mindazokkal, akik a kérdés mellett közönnyel, megnemértéssel, vagy éppen gáncsoskodással haladnak el, szeretném megértetni, hogy a dolog igenis időszerű s nehéz gondjaink, bajaink és kínos problémáink mellett sem hanyagolható el. Á nagy nyomorúságok, szenvedések és megpróbáltatások idején fokozottabb szükségünk van arra, hogy az ének, a dal el ne haljon ajkunkról. S ma, amikor minduntalan rá kell eszmélnünk, hogy minden szenvedésünk közös forrása a szeretetlenségben, gyűlölködésben, rossza ka rat ban és emberi elvetemültségben keresendő, akkor a legnagyobb és legszentebb nevelői feladatunk az lehet, hogy a jövő letéteményeseinek, fiainknak, leányainknak szívébe-lelkébe minél több szeretetet s az eszményi szépségek iránti rajongást, lelkesedést plántálhassunk. Ezt a eélt szolgáljuk akkor is, ha énekelni tanítjuk őket. Ahol a dalt szeretik, ott nem lehetnek rossz emberek ! Lehetséges, hogy a kultuszkormánynak meg vannak a közeli megoldást illető tervei s akkor nyitott kaput döngetek. Azért talán még sem volt egészen szükségtelen a fenti kérdésekkel foglalkoznom. Mert ha csupán az énektanításnak az irányító tényezők által is mérlegelt kulturális, társadalmi és nemzeti jelentőségét s az ügy érdemszerinti felkarolására hozott eddigi nagyobb intézkedést : az új szak- tanárképzést ismertettem is, már nem végeztem felesleges munkát. Tapasztalatból tudom, hogy egyes iskolafenntartók az ének-zenei tanszék betöltését alsóbbrendű kérdésnek tekintik és sokszor nem is tudják, hogy a pályázat kiírásánál milyen képesítést kívánjanak meg a pályázóktól. Miért írunk addig esztétikai, vagy énekpedagogiai tárgykörből merített cikkeket, amíg alapvető kérdéseket sem tisztáztunk?... Debrecen. B. Szűcs Ferenc.
