Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Nánay Béla: A latintanítás a leánygimnáziumban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEM LP 29 A latintanítás a leánygimnáziumban. A gazdaságosság érdekében a kérdést körül kell határolnom ; az idevonható, vitás szempontok mellőzésével a tényt veszem : a latint tanítja a leánygimnázium ; próbálkozások után véglegesen az 5—r8. osztályba utalja. Tehát csak a tanítás anyaga és módja kerül szóba ; csak a leánygimnázium szempontjából. Az anyagot a tradíció teremtette meg. Gyökere messze nyúlik, legrövidebben a renaissanceig. Naív elgondolással lemásolni akarta a klasszikus ókort, mindenben ; az irodalomban is. Az írás lényegének a fac similé-t hitte, s utánozta, mint örök mintát, a latin, technikát utánzó irodalmat, a kópia egyetlen lehető módján : formában. Ennek szempontjából válogatta a latin írókat. E szűrést ismételte a klasszicizmus kora. A „szép lélek“ életformáját találta az antik élet képzelt harmonikus derűjében. De mert az öncélú irodalmat és a könyvet értékelte, azt emelte ki a múltból is. Választásában a humanizmus befolyásolta. E szellemieken kívül politikai törekvés is hatott az anyag kialakulására : a monarchiák korában szerkesztett tan- tervekbe a „megbízható“ Írókat vették be. E három, az iskolától teljesen távol álló szempontból válogatódott ki a középiskolai latin anyag. Több-kevesebb javítgatás érte, de jelentéktelen. Megmaradt az utánzó forma tradíciója. A tantérnek, a legfrissebb is, a formaiságot hangsúlyozzák. „A latin nyelv szigorú törvényszerűsége, a latin stílus szabatossága... páratlan formális képzőerővel hat az ifjú elmére... Formai nevelő értékét évezredek kipróbálták... A hangsúly azon van, hogy a tanuló hozzá tudjon férni a latin irodalom kincseihez és azokat szabatosan tolmácsolni tudja magyarul... A tanuló számot tudjon adni fordító eljárásának minden mozzanatáról.“ íme a tradíció formaisága : irodalmi, esztétikai és nyelvészeti „követelmények“. Adva van tehát egy, túlhaladott elméletektől összeválogatott anyag és elvi elgondolásból megállapított cél. Keresni kell hozzá a tanulókat és a módszert. A Herbert—Ziller pedagógia megpróbálta. De ennek a többé-kevésbé mesterséges módszernek nem sikerült az irodalmi oktatást a gyermek természetes ízléséhez közel vinni, és spontán érdeklődését felkelteni — állapítja meg Fernere. (Estonta eduko.) A latintanítás eredménytelenségéről minden időben úgy panaszkodnak, mint az erkölcsök romlottságáról. Locke — praktikusan •— megfordítja a kérdést : „Miért kell a latint-görögöt bottal tanítani, mikor az olasznál, franciánál erre nincs szükség? Nem kellene-e gyanakodnunk, hogy valami természetellenes, vagy a gyermek korához nem mért kellemetlen rejlik a gimnázium tárgyaiban, vagy az ott alkalmazott módszerben?“ (Gondolatok a nevelésről.). Ez mind a fiúgimnáziumra vonatkozik. De a leánygimnáziumra is, még fokozottabban. Mert anyaga, tantervi célkitűzése, az Utasítások tanácsai ugyanazok, noha az Utasítások hangsúlyozzák, hogy
