Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - B. Szűcs Ferenc: A középiskolai énektanítás ügye, az újabb szaktanárképzéssel kapcsolatban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 27 túltengő intellectuális képzés, másrészt az iskolai testnevelés egyre növekvő tendenciája mellett, az érzelmi nevelésre is fokozottabb gond fordítandó. Az énektanítás ügye, mint az érzelmi nevelésnek egyik igen hathatós eszköze jutott most már nagyobb jelentőséghez s ez tette kívánatossá, hogy az ének, mint rendes, a zene pedig mint fakultatív tárgy, a középiskolák tantervébe beillesztessék. E közelfekvő pedagógiai cél mellett azonban távolabbi perspektívák is tárultak fel : az énektanítás egyéb, várható eredményei. Ha az ifjúság a rendszeres énektanulmányok és a karéneklés nemes kultuszán keresztül megszereti a muzsikát, az életbe kikerülve is keresni fogja, sőt meg is teremti annak lehetőségét, hogy a társas zenét ének- vagy zenekari egyesületek kötelékében, akár mint egyszerű harcos, akár pedig vezető, vagy szervező erő, élete legszebb szórakozásaként művelhesse. Az ilyen irányú ténykedés pedig nemcsak kulturális jelentőségű, hanem a társadalom szempontjából igen értékes missziói munkásságnak tekinthető. E kötelékben a társadalmi válaszfalak eltűnnek, a lelkek közelebb férkőznek egymáshoz s testvéri közösségbe jutva együtt örülnek, lelkesednek az eszményi szépért végzett munka minden eredményén. Mindezeken felül ez a munkásság, éppen úgy, mint a sport* vagy az atlétika istápolása, az ország határain túlnövő eredményeket is mutathat fel s a külföld előtt megbecsülést szerezhet a magyar névnek. Vannak kórusaink, melyek ilyen vonatkozásban is fényesen megállották a helyüket. De — sajnos — kevés ! Általában a magyar dalosügy — ha fejlődőben van is — ma még szegényes ; a csúcsok és az átlag szintje között óriási szakadékok tátonganak s ennek egyik legfőbb oka, hogy a művelt középosztály sem részt nem vesz benne, sem érdeklődést nem tanúsít iránta. E tényt meggondolva s a rendszeres iskolai énektanításból remélhető széleskörű előnyöket mérlegelve, a közoktatásügyi kormány már nem térhetett ki tovább a kérdés megoldása elől. Az elintézés azonban még részleges, sőt inkább csak kezdeményezésnek mondható, hiszen a szaktanárképzés csupán előfeltétele annak, hogy az ének a rendes tárgyak közé emeltethessék. Ha azonban nem fog elkövetkezni ennek megvalósítására vonatkozó miniszteriális- intézkedés, úgy az iskolai zenetanárképzőt végző diplomásokkal csak a szellemi proletáriátus létszáma növekedik meg. Ez év júniusában kerül ki az első középiskolai ének-zenetanári generáció a Zeneművészeti Főiskoláról. Egészen bizonyos, hogy az isk. zenetanárképzőt fundáló kultuszkormány programmjában ott szerepelt a rendes tárggyá avatás kérdése is, mégis félő, hogy most, amikor időszerűvé vált — anyagias lehetőségek hiányában —- elhallgatnak vele. Pedig elképzelhető a megoldás anyagi megterhelés nélkül is. Az éneknek a rendes tárgyak közé való soroltatása még nem teszi feltétlenül szükségessé, hogy egyidejűleg minden középiskolánál
