Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Illyés Endre: A diákszerelem vallásos és erkölcsi elemei
314 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Nem kísérhetvén itt figyelemmel az új élet kibontakozásának egyes fázisait, küzdelmeit, rátérek a serdülés korábbi (14—18, mások szerint 14—17 év közötti) szakaszának egyik legtöbbet tárgyalt s talán legfontosabb jelenségcsoportjának, az ifjú szerelmi életének vizsgálatára (különösen a 2. világába esik anyagom). • Az ösztönös nemi életet messze túlhaladó élményeket találunk a diákszerelem cím alatt. A nemi ösztön ingerein túl a társadalomba leendő betagolódás, az élet-, sőt a lélektárs keresése, az élet teljessé tétele, megváltatása az, ami együttesen a szerelmi élet tartalmát kiteszi. Tovább menve, azt is meg kell állapítanunk, hogy a testből kiinduló szekszuális elem egyideig elkülönödik a lelki eredetű erotikus elemtől. „Egy ideig elkülönülten jelentkeznek, hogy a virágzó élet teljességében újra egyesüljenek. Másképp nem érthető egymáshoz való viszonyuk.“4 Jelen dolgozat keretében éppen a szekszuális területébe át nem csapó erotika elemeit szeretném felmutatni, szem előtt tartani mindig azt, hogy minden idevágó élmény az új, teljesebb, szellemibb élet felé haladás kísérlete, az igazi élet megragadásának egyik próbálkozása. Itt kell megjegyeznem azt is, hogy én mindenütt a diákról beszélek, diáklányról nem !5 2. A szerelem, a testi-lelki szépségben gyönyörködés első tárgya nem az Énen kívül, hanem belül található. A forrás tükrében önmagát néző, önmagába szerelmesedett Narcissus képében tökéletes mintát hagyott reánk a klasszikus ókor etekintetben. Az önmaga erejét, ügyességét, gondolatainak, érzéseinek pompáját átélő ifjú megrészegiil külső s belső életjavaitól s auloerotizmusában megáll rövid ideig a felfelé vezető úton. Sok ifjúkori barátság szövődik a bontakozó élet kincseinek másik által elismeréséből, csodálatából. De „vonakodás nélkül merem állítani, hogy . . .ideális értelemben a hasonló neműek kölcsönös vonzódása legalább éppoly gyakori, mint a különneműeké, sőt, hogy ez a többnyire teljesen tudatossá nem váló szerelmi irány normális átmeneti lépcső.“6 Ha meggondoljuk, hogy minő szerepet tölt be az alsó osztályos szemében a felsős, a fiú előtt sorsideál, vagy éppen a felnőtt férfi, akinek már minden szabad, végül, aki az eszmények élő hordozója, akkor igazat kell adnunk az ilyen értelmű homoszekszualitást illetően Sprangernek. Az előlépcsők gyors megtétele után feltűnik a szentély. A serdülő emberben hiány támad a második személy, a „te“ után. Önmagában ürességet, elégtelenséget talál, nem lesz elég önmagának s e hiányt, ez űrt rövidesen betölti valaki. Az életnek ki kell egészülnie, az ön- megismerésnek a „más“ megismerésén kell előhaladnia, a más illetésén meg kell gazdagodnia s ez a „más“, ez a „te“, ez a létet 4 Spranger i. m. 133. 1. 5 Tárgyalásom során vizsgálni kívánom előbb a diákszerelem fellépését, jellegzetes vonásait, majd a vele kapcsolatos erkölcsi, továbbá vallásos elemeket, végül néhány nevelői gondolatot kapcsolok fejtegetéseimhez. 6 Spranger i. m.. 90. I.
