Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 10. szám - Illyés Endre: A diákszerelem vallásos és erkölcsi elemei

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

313

ságot az egyháznak nevelje s velük a templomokat töltse meg. Ahol ez nem történik, ott hibás mulasztás konstatálható s ezért öt fegyel- mileg is felelősségre lehet venni. Kötelességük az is, hogy hithü és komoly keresztyénekké neveljék az ifjúságot, akikben soha senki nem fog megbotránkozni. Ha ezen az elgondoláson túlteszik magukat s a hivatalos egyház nem veszi észre ezeket a feltétlenül észrevehető hatásokat, akkor gonosz munkások. Meggyőződésem szerint a segítés azonban csak úgy gondolható el, hogy a kívülről jövő segítség csak aláhúzottan és szelíden figyelmezteti ezekre a hiányokra. A csak tanító vallástanár is hívő keresztyén. Munkáját is ez a kizárólagos főelv befolyásolja, hogy növendékeit hasonlóvá igyekezik tenni.

Főszabálynak pedig az állítható végeredményképpen : a vallástanítás mint olyan, egyben ifjúsági munka. S az ifjúsági munka sok tekintetben vallástanítás. Ezt vallja majdnem valamennyi vallástanár.

Budapest. Gaudy László.

A diákszerelem vallásos és erkölcsi elemei.

1. ,,Van a Louvre-ban egy gyönyörű kis kép — olasz mester munkája —, az „Ádám ébredése“. A kép közepén, napsugaras víztükörben fürdő kék dombok és olajfák ölén, az első ember, félig felemelkedve, nyíló szemeivel nézi a ragyogó világot. A reggeli párák mesteri fényhatásaival a művész letompította a táj szépségét, hogy minden fényt abban az egy tekintetben összpontosítson. A tekintet mély, tiszta és büszke. Erezzük, hogy az ember erejének, királyi voltának tudatában van.

E kép a hasonlóság kapcsán, egy másik ébredésre emlékeztet. Egy éjszaka elég arra, hogy a nyugodt gyermeket átalakítsa és lényének legmélyebb forrásaiból ismeretlen erőket dobjon felszínre. „Lefeküdt mint gyermek és mint férfi ébredt fel.“1

Az eddig kifelé forduló, erőinek egyensúlyát megtaláló, nyugodt, biztos gyermek a tizennegyedik énében egyszerre csak új világba lép, önmagába kezd mélyedni, mindent más szemmel vizsgál, új világosság fényénél messzebbre lát, megindul benne az értékek átértékelődése, az örök sorsot kezdi keresni, a tiszta, nemes éniség felé törés ellentmondásai elborítják. „Nemcsak a nemi érésről van itt szó, hanem hat (ez) az egész szervezetre, az egész lelki életre s magával hozza az összes funkciók erős átformálódását, mely, persze, teljesen egyenlőtlen ritmus szerint megy végbe.“1 2 Spranger szerint „az új lelki struktúra ismertető jelei: 1. Az Én felfedezése ; 2. az életprogramm fokozatos kialakulása ; 3. az élet egyes formáiba való beleilleszkedés.“3

1 A. Wautier cl. Aygalliers : Les disciplines de l’amour. 79—80. 1.

2 Dühler : Az ifjúkor lelki élete. 23. 1.

3 Spranger : Az ifjúkor lélektana. 42. 1.