Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Gaudy László: Vallástanítás és az ifjúsági munka
312 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Viszont abban igaza van a munkálkodni akaró és a vallástanítás szervein kívül álló ilyen tényezőknek, hogy az ifjúságnak több időt akarnak szentelni. Akcióikkal és munkás elhatározásaikkal nem abból a bírálatból indulhatnak ki, hogy a vallástanítás elégtelen és hatásaiban kifogásolható, tehát nem bírálati tényből indulhatnak ki, hanem egyszerűen csak abból a lelkiismereti helyzetből, hogy az ifjúság vallásossá tétele érdekében még többet kell nyújtani nekik, mint a hivatalos tanítási anyagot. Ebben a meglátásukban és követelésükben van igazság és ebben a programmjukban számíthattak az egyház megértő támogatására is, de abban volt a hiba az így megindult jószándékú tevékenységben, hogy ez az akció a vallástanítás hivatalos szerveinek megkerülésével indult meg s így vált az evangelizáló munka sokoldalúvá, bizonyos mértékben rendszertelenné és pedagógiailag kifogásolhatóvá. S abban is volt részükön bizonyos jóindulatú tévedés, hogy a vallástanítás mai szervében nem ismerték fel azokat az aktív keresztyén és teológiai vonásokat, amelyek ma abban kétségtelenül megvannak. A két fél egymást nem ismeri és eddig nem is akarta egyiket a másikánál értékesebbnek elismerni s így került az ifjúság két őrlő éles szikla közé, amiből eddig is jelentős károk származtak. A helyzetnek ez az őszinte feltárása bizonyára csak azt hozhatja magával, hogy a két tábor egymás megismerésére fog vágyakozni. A megismerés egymás kellő értékeléséhez fog vezetni. S a kellő értékelés hozhatja létre azt az egészséges szövetkezést, amelynek eredményeképpen az ifjúság többet kap, valószínűen krisztianizálódik s a közegyház is tudatára ébred annak, hogy egyetemes egyházi beállítással, azonos programmal s egységes munkabeállítással az esetleg eddig elmulasztottak idejekorán pótolhatók. Egyéni féltékenység és hiúsági szempontok akadályozhatják ezt a munkát. Bizonyos gátló körülményeket a megindulás elé dobhatnak felelős és nem felelős tényezők. Bekövetkezhetik az is, hogy az egyesületi munkaerők a munka lázas végzésében egészen a szigorú konfesszionalizmus hatalma alá és az egyház tengelye mellé kerülnek s ezzel szeretett közösségük és egyesületük existenciája válik problematikussá, vagy talán éveken át szünetelni is fog annak a működése. De vájjon mi a fontosabb éppen az ő elgondolásaik szerint: az-e, hogy egyesületük virágozzék és az ifjúság elhanyagoltassék, vagy az, hogy az egyházban új és egészséges munkatevékenységek induljanak meg és pozitívummá váljék az egyház határozott ébredése. Nem lehet kétséges a döntés s az igazság is abban van, hogy ez utóbbi esetben az egyház és az iskola hivatott tényezői is megnyugosznak a dolgok ilyen egészséges fordulatában. Ha pedig hibás ez az elgondolás s minden fog folyni a régebbi két fronton való s egymást emésztő harcban, akkor azok vessenek magukra, akik bizonyos mértékben birtokon kívülről indultak el s idézték elő nagyrészben a meg nem értés tényeit. Egy bizonyos : a vallástanárnak az a kötelessége, hogy az ifjú-
